Epicentrum
-
Epicentrum // Felhőcsináló
Gál IstvánFelhőcsináló A Vétek daráló kint volt a falu innenső szélén. Az öreg Véteknek, Zsiga bának, anyja-apja szégyenkúti volt, beházasodott a faluba, háza ablakai felénk néztek messziről. A daráló ajtaja az utcára nyílt, így, ha terményt vittek hozzá, sűrű, fehér, finom porban úszott az utca. A gyerekek úgy hívták, felhőcsináló, mert ahogy szállt fel a… Continue reading
-
Epicentrum // Mestermű
Gál IstvánMestermű Ragályéknál, a kisszobában, valami állat kifúrta a falat, s ahogy omlott utána a vályog, akkora lyuk lett, hogy egy kutya kényelmesen bevackolhatott volna oda. Ragályné körbetelefonálta a környék valamennyi kőművesét, de egy sem vállalta, míg Irén meg Zsuzsa minden reggel összesöpörték a lehullott vályogot, reménykedve, hogy aznap akad valami jóravaló mester, betömni a… Continue reading
-
Epicentrum // Művészetterápia
Orosz AdriennMűvészetterápia – Az akvarellt nem lehet csak úgy megzabolázni! – A festőkör vezetője, Angéla néni alacsony termetű, idős hölgy volt. Tulipán mintás, piros ruhában járt-kelt a résztvevők asztalai között. Széles gesztusai közben ezüst karkötői megcsörrentek. Karina fogai összekoccantak. Azon a péntek estén nem kaptak semmilyen konkrét feladatot. Se virágot, se gyümölcsöt, semmilyen modellt. Mindenki… Continue reading
-
Epicentrum // A válasz
Urbán DánielA válasz Szerintem, és nem kívánok senkit sem megbántani vagy megsérteni, semmiféle rossz akarat nem működik bennem, mégis, ha valakit akaratlanul is megbántana a válaszom, szeretnék már most bocsánatot kérni tőle, valamint újfent biztosítani róla mindenkit, hogy semmiféle rossz szándék, vagy ellenséges érzület nincs bennem, és le akarom szögezni, hogy én, személy szerint csak… Continue reading
-
Epicentrum // Kripta szélén egymagamban
Molnár Éva PatriciaKripta szélén egymagamban Ködös februári latyakban temettük Jozefint. Nyitott kripta várta. A mélyen betonozott szoba polcain sorakoztak szülei, testvérei, férje és fia. Jozefin sárgás arcbarázdáit, hófehér blúzát, vasalt szoknyáját és a fekete félcipőt – amit tőlem kapott a patológiai öltöztetés kedvéért – előbb gondosan koporsóba zárták, majd nyikorgó falécekről leeresztették a kripta gyomrába.… Continue reading
-
Epicentrum // mint a fél literes tejeszacskó
Kerényi Tamásmint a fél literes tejeszacskó Szilvia felcsippent egy tésztadarabot az abroszról. Csillogó, vörös körmök, lelógó fehér fonál. Mohón bekapja, a szósz megfolyik száján. Visszadöccen a székre, pólója alatt mellei lágyan megremegnek. Pont olyan, mint a fél literestejes zacskó a közértben. Ha most átfognám a csuklóját, és a szoba felé indulnék vele? Épp itt ül… Continue reading
-
Prizma/Nagy Olivér Ábel
Nagy Olivér ÁbelNull A mentő legfeljebb fél óra múlva odaér. Viszonthallásra.Káromkodva tettem le a telefont. Fél óra. Ennyi idő alatt én is bevonszolhatnám. Az idős úr szemébe néztem. Űr nézett vissza rám onnan.Nem fognak ideérni.Rekedtes hangja vékonyan szólt. Belém szorult a levegő.Van még egy kis vizem. Tessék inni, nehogy kiszáradjon.Minden egyes korty nehezére esett, mégis… Continue reading
-
Novum // Nádasdy Ádám: everything, really
Garai LucaNádasdy Ádám: everything, really „Bemondták a hírekben, hogy elhunyt a nyelvész Nádasdy, te ismerted őt?” – kérdezte néhány hete a nagymamám. Régóta az az érzésem, hogy Nádasdy Ádámot az is ismerte valamilyen módon, aki sosem olvasott tőle. Nehéz szavakba önteni, hogy Nádasdy Ádám milyen jelentőséggel bír a magyar kultúra, tudomány, egy szóval a magyarok… Continue reading
-
Prizma/Takács Zsuzsa
Takács ZsuzsaSpirál-füzet Volt egy kék-zöld-sárga spirál-füzetem – mára már legendás.Ámbár döntsön az utókor felőle.Ebbe a füzetbe írtam első versemet,amely egy viharos, őszi este született.A szél őrjöngött, kergette a fákat. Apám azt javasolta, hogy rendezzünkversparádét. Legyen az ősz a téma!A többiek rágták a tollukat, de mi kettenélveztük az írást módfelett. Győztesnekvégül engem hirdetett ki apám.Be kellett… Continue reading
-
Prizma/Vados Anna
Vados AnnaPontosabb a lámpafénynél Le kéne már válnom, tudod, mármintnem járhatok ide örökké,de amint elképzelem, hogy kevesebbet látlak,szorítani kezd a mellkasom.Azt mondom, kevesebbet látlak, de valójábanarra gondolok, ahogy rám nézel.A gyógyulás úgy történik, hogy én magamat,de látnod kell, miközben csinálom.A szemek homálya > a lámpafénynél.A szépség is a néző szemében van,én azért gyógyulok melletted, mertolyannak… Continue reading