Kerényi Tamás
mint a fél literes tejeszacskó
Szilvia felcsippent egy tésztadarabot az abroszról. Csillogó, vörös körmök, lelógó fehér fonál. Mohón bekapja, a szósz megfolyik száján. Visszadöccen a székre, pólója alatt mellei lágyan megremegnek. Pont olyan, mint a fél literestejes zacskó a közértben. Ha most átfognám a csuklóját, és a szoba felé indulnék vele? Épp itt ül nálunk Csúz barátom, benne egy nagyívű sztoriban. Nem rakhatom ki havert, most jött az addiktológiai osztályról, ahová a túlzásba vitt álompor miatt került. És hát kell neki a törődés, ráadásul ezzel feltámadt a remény, talán újraindul a zenekarunk. De végül is, az talán még beleférne, közlöm a frissen józanult kollégával, nekünk ketten Szilvával sürgős dolgunk, izé, biztos megérti. Addig meg várjon meg itt, van bor, bár azt mondta nem iszik, még azt se. Lehet, tán meg is tért, végül is ilyen vallásos táborban volt. Nézzen akkor TV-t, nem érdekel, vagy mittomén. Imádkozzon bazmeg, csak ne pofázzon már annyit.
Szilvi tágra nyílt szemmel hallgatja a változatos kalandokat, és azt gyanítom, nem lenne most annyira benne. Neki általában hangulat kell, de mondjuk, elfogy ez az üveg vörösbor, talán nőne az esély. Én azért gyorsan, húzóra kiiszom a poharat. Savanyú, nem tudom mi, megnézem a címkét, kékfrankos, száraz. Állítólag minőségi, de hát én baromira nem értek hozzá. Kurvára tele ettem magam. Darált disznó, répa, zeller, paradicsom, fűszerek, minden került bele. Basszus, csajom rakta össze az egészet, semmi zacskós szósz, meg ilyenek. Ja, és ilyen kibaszás hosszú olasz spagetti, de valami félméteres, frankón. Nagyon tud ám főzni, és amelyik csaj jó a konyhában, az az ágyban is az. Mert a két dolog lényegében ugyanaz. Energiaáramlás két ember között, adás és kapás, behatolás, befogadás, sallangmentesre lecsupaszított szeretet. Szóval meg kéne becsülni a bringát, baszod, mondom magamnak, és semmi felrekúrás innentől. Újra töltök. De hát én igyekszem, tényleg. Most is lelkesen mentem segíteni, aztán rám szólt, mit csinálsz, nehogy összetörd, úristen nem szabad összetörni. Aztán fokozatosan rakta bele az edénybe, mikor puhult, tolta, kevergetés, hozzá só, ugye a rutin, meg az évek.
Azon agyalok, baj van, de nem tudom micsoda. Régebben nem zavart, ha más pasi adta az ívet Szilvinek. És most valami kurvára nem klappol. Nézem a srácot, arcszíne már nem a háromnapos vízihulláé, a szeme alatti sötét foltok is eltűntek. Határozottan meghízott, kicsi piros almák arcának két oldalán. És most szedett neki másodszorra Szilvia. A cuccosok nem esznek igazán, mert a kemikáliáktól lelassul a testük, ahogy gondolataik is. Bent megy a mozi, az egész működés meg álomszerű kívülről. Elég ergya állapotban volt a srác az utóbbi időben, koncertek maradtak el, olyan is megtörtént, simán nem jött el fellépésre. Komolyan, ott állunk bazmeg a kibaszott színpadon, nem az, mint mikor Zolika ütötte ki magát, mert akkor bemondtam a mikrofonba, hogy boccser nincs dobos, kissé elfáradt, valaki jöjjön már fel. És persze akadt egy bátor, ment a röhögés, hogy mennyire király arcok vagyunk. Elég laza mondjuk, de egy énekes nélkül nehezebb. Jó persze, letoltuk azt a koncertet is, de ezt így nem lehet sokáig csinálni. Én akkor úgy voltam vele, hagyjuk a faszba az egészet, meg minden. Úgy is itt van nekem a csajom, vele is mennyi a baj, részben pont a zenélés miatt, a punk meg le van akkor szarva.
Aztán haver felhívott a napokban, visszatért a sírból, koccanjunk. Felszállt a köd, újra érzi a dolgokat. Mondom, jöjjön fel Szilvihez. Most a konyhában ülünk, az asztalt Csúzó lomizta, a hátán hozta fel, szóval nagy a kreditje, sokat elnézek neki. Szilvia is csípi, milyen helyes fiú, oda is súgta az előbb, hogy olyan álmoska volt mostanában, és milyen veszteség, hogy a csúzliját nem lányokra lőtte el, na de most! Szóval a srác épp ott tart, fekszik a kórteremben, felpattan az ajtó, beömlik a nyolckeres dzsipó herkások hadserege. Eközben kezében a villa, rajta meg lóg a tányérra a bolognai, mi röhögünk, és csak mesél, hogy azok egy egész más szociokulturális háttér, ugye ők meg ilyen mákteások, külön szobában is van a két társaság. Odamegy a küldöttség az ágyához, fel sem néz, éppen rádiót hallgat, előtte kiterítve a Jugó térkép, az aktuális csapatmozgásokat írja, nagyon rápörgött erre a háborúra. Szarajevó meg ilyenek, mindenki egymást lövi. Óvatosan megkocogtatja a vezér a vállát, hogy “bátya” így hívták ott bent, ez a tisztelet jele, “gyere már ki, van egy kis gond”. Mondjuk ott mindig van egy kis gond, szóval semmi érdekes, megy velük, majd meghallgatja a rádióban a reggeli ismétlést. A folyosó puritán épített környezet, furnér falak, járólap, vibráló neonok. Épp kiesik a szomszédos kórterem ajtaján egy alak, húzzál innen a faszomba gyógyegér, valaki bentről még utánaszól. A srác egy ilyen Kurt Cobain forma, vasággyal 30 kiló, az a tipik görnyedt, hosszú hajú. Azért Csé még legrosszabb időszakában is max egy megsebzett vadállat képét árasztotta magából, de az az arc egy élőhalott. Itt elhallgat a mesében, becsukja a szemét, csönd áll be, mint mikor egy angyal átszáll. Valami rövidzárlat lesz, nézünk, várunk. És mi lett, kérdezi kíváncsian Szilvi. Ja semmi, csak elmaradt az esti gyógyszerosztás, tér magához, mert a biztonsági őr bezárkózott az ápoló csajjal a nővérszobába. És az lett, hogy jöttek hozzá, adjon akkor ő valami altatót, mert tudták, egészen egyedi fejlesztésű dolgai vannak. Ami úgy kezdődött, nem bírt aludni, összerakott néhány eltérő hatású nyugtatót, és a koktél, valahogy a kereszthatások miatt ütött, mint Stallone a Rocky 2-ben. Ott tartotta az oldatot üdítős palackban az ágy mellett, három korty, és agyhalál, kóma. Az egész kórterem horkolt jóízűen, mert mások is kértek, naná. Úgy is hívták, Vegyész úr.
“Jaj, de ezt még elmondom, ez kurvanagy” mesél tovább Csé, egyre gyorsabb tempóban beszél, a borból meg nem kér az istennek sem, hiába kínálom. Szilvire sandítok, teli szájjal nevet, csillogó szemmel figyeli havert. Arra jutok, itt az asztalon kéne megdugni a csajom, nem akarom én ezt az egészet túlagyalni. Kivillanó bugyiját nézem, azonkívül csak póló van rajta. Csé még ugye haver, meg voltunk már strandon is együtt, szóval nem vagyok féltékeny, meg nem is zavarna, hogy jelen van, addig elfoglalja magát, látott már pinát. Azt hiszem, már kissé bebasztam, Szilvi is egyre többet, és hangosabban visít. Aztán azt kezd feltűnni, de nagyon, Csúzlerünk szeme mindinkább opálos színezetet ölt. És még nagyobb tempóra kapcsol, a hangerő is emelkedik, mindezt úgy, hogy kurvára nem ivott semmit. És ez engem baszottul emlékeztet valamire, mert láttam én őt régebben eleget abban a bizonyos állapotában. És nem tudom eldönteni, ennek most örülök, vagy idegesít. És ez az, amin igazából felhúzom magam.
Szilvi kiszalad, bocs, bepisil a röhögéstől, Csé jó ordítva folytatja, hogy a WC-ben is lehessen hallani, hogy egyik nap a társalgóban ernyednek a drogosok, alkeszek vegyesen, valami szakadék műsor az adón. Egyszer csak a derült égből bejön egy jókötésű cigó srác, egy alacsonyabb formával, hogy most akkor mindenki szépen kipakolja a zsebeit. Mert a Lacika, itt a másik tagra mutat, nagyon beteg. A törpe szája rángatózni kezd, és amikor a megdermedt társaság nem reagál azonnal, artikulálatlan üvöltésbe kezd, és felborítja a kórházi teás hombárt. Az ügyeit képviselő arc odalép az egyik békésen cigiző idősebb boroshoz, ez Lui bácsi, aki éjjelente delirálni szokott. A félhalott rémülten pattan fel, iszkol a sarokba, így mozogni még tényleg nem láttam. A megvadult bika pedig a hatvanas évek masszív bútorgyári termékét, mely immáron ugye szabaddá vált, emeli feje felé. Közben Csepreg az asztalról a lé. Szétverem ezt a szart parasztok, és kamuból meglendíti a tv irányába. Látom ám, mondja Csé, kajakra habiszti a csávó, erre kikapom a cuccot a kezéből, aki már ezen is lesokkol, hogy hogyan meri. Basszus geci, ha fickós vagy, akkor ne legyél gizda bazmeg, és rákúr egy bazinagyot Kudlik Júlia arcára, a Delta megy éppen. De egy olyat, mint az udvaron a porolóra szokás, kong az egész tákolmány. Mert Csé tisztába van vele, hogy a Videoton bírja a kiképzést, ilyen van otthon náluk, 5 cm vastag az üvege, ezekben még volt anyag. A demonstráció elég jól sikerül, arcok csak pislognak. Mutatja, tesókáim, hogy nála nincs semmi, kifordítja mindenét, hogy éppen lejövőben, ez kivételesen igaz is. Na, lett is azonnal riszpektje. Hogy bátya, te fain gyerek vagy, így, meg úgy, aztán kimentek. Bátya, bazmeg, faszom, bátya, geci!
Szilvia dugóhúzót vesz elő, nyitná az üveget. De csak többedszerre sikerül neki, annyira leköti a szövegfolyam, meg azért neki is hat eléggé a hosszúlépés. Mesélj még Csé, olyan jókat mondasz, régen nevettem ennyit. Nekem meg az jár a fejemben, basszus teljesen mindegy miről beszél a csávó. A csajoknak az kell, mint régen a tűz körül, ahol a férfi a vadászkalandjaival nyűgözze le őket. A hogyan az érdekes, nem a mi, legyen benne lendület, tűz, mert akkor másban is hasonló lesz. Kurva isten, ha most ismerkedtünk volna meg, akkor Csúzli lőné este a csajt.
Hirtelen felállok, valamit ki kell találni, mert ha ez így megy tovább, puha fasszal is megfogja Szilviát dolgozni, a szeretet rohamában. Lehet, hogy kurvára túlagyalom, de nem tetszik nekem ez az egész, és már valóban nem is az a bajom, hogy a haver kezd berakódni, mint állat. Csúzlira nézek, figya, gyere el velem evezni, úgy döntöttem visszamegyek a Horány SE-be. És most hogy jól vagy, neked is ott a helyed, viszem be neki az alattomos gyomrost. Közben csak a hülye nem látja, hogy mindjárt leesik a székről, nem tudom mennyit vett be, de lassan már lebólintja a tányérját. Kösz haver, ez kóser ötlet, de tényleg, imádlak titeket. Bassz, olyan álmos vagyok, elmegyek szovelni, nem szoktam még a tiszta életet. Az faszom, persze, gondolom, menj csak. Szilvi tapsolni kezd, de legalább most végre engem ünnepel, nem ezt a faszt. Már be van baszva, egészen kipirosodott az arca. Régi vita ez, mindig mondja, sokkal jobban néztem ki amikor eljártam, csak ez a túl sok punkoskodás elvitte az időm. Persze megy vissza a halál, és ha nem vette volna észre a zene is kampó egy ideje. Az van, hogy unalmas kispolgári lét lett a mienk, és gec, a nőknek úgy néz ki, ez kell.
A második bor vége, megpörgetem az üveget, hogy vetkőzés, csókolózni kezdünk, na végre, aztarohadt. Az fix, ma este meg kell dugnom, ez most élet halál kérdése. Ölembe ül, fülembe súgja, evezz be velem az ágyba. Már megint ez a szájbakúrt csónakos faszság, de vigyorgok. Szilvia kézen fog, a hálószobába vezet. Belépünk, felerősödik az egy ideje jól hallható, hard core horkolás. Az mondjuk leesett rég, hogy a zenekarból nem lesz már semmi. Kissé csalódott vagyok, mert ez az egész nekem nem arról szól, hogy sima együttes, hanem hogy baráti társaság, közös hobbi, ez egy zártkörű klub, vértesvériség. És már azt se tudom, velünk hogy alakul. Hálisten, hogy Szilvia nem tud az összes nőről.
Bent ég a lámpa, de Szilvit láthatóan nem zavarja, hogy fekszik ott valaki, lekapja pólóját, hanyatt dobja magát. Szép, kerek mellei szétterülnek, és megint az a műanyag zacskós lágy hullámzás, ettől viszont azonnal feláll a farkam. A bugyiját nekem kell lehúzni róla, ezt valamiért így szereti. Elkezdjük, azt hiszem a halknál jóval hangosabban, és amikor elélvez, a piától kicsit lassabban, és oldalra fordítja a fejét, látom, a Csét skubizza. Lehesszelem a csávót, barátom meg szeme nyitva, egyenesen a nyögő csajomra bámul. Ezek basszus egymást nézik. Azon agyalok, ha most egymásnak esnének, benne lennék-e egy hármasba, és ez valamiért még jobban felizgat. De dühös is leszek, amit nem értek, mert épp elmegyek. Aztán Szilvia hasára verem. Újra csekkolom, hogy na tessék faszkalap, de ekkorra Csé mélyen horkol. Hihetetlen, hogy be tudnak aludni a narkósok. Abban se vagyok biztos, tudatánál volt-e az előzőnek. Szilvia szétkeni az egészet magán, azt mondja, ettől lesz selymes a bőre, G-vitaminnak hívja, ugye mivel Gergely vagyok. Kimegyek pisálni, és mikor visszajövök, Szilvia mélyen alszik, oldalra gurult, nincs hely közöttük. Na, ezt nem, éppen én száradok rajta. Odafurakszom közéjük, sokáig csak a plafonon futó fényeket nézem, ahogy a kinti autók lámpái rávetülnek a sima vakolatra. Mindketten átölelnek álmukban, egy meztelen, egy felöltözött test. Nem tudok elaludni sokáig, azon rágom magam, hogy miért szaródott el minden.
Kerényi Tamás 1973-ban született Debrecenben, végzettsége szociológus. Jelenleg családjával Walesban él, ott teherautósofőr. 2020-óta publikál novellákat, verseket. Hamarosan megjelenik első kötete a Tiszatájnál.
Hasonló művek: