Nagy Olivér Ábel
Két hulla dialógusa
Újra itt.
Újra? Te már jártál itt?
Mindig ugyanide jutunk. Minden kor.
Mégis mi a fenéről beszélsz?
Nem tudom. Csak úgy jött.
Aha… inkább azt mondd meg, ha már mindent olyan jól tudsz, hogy hol van ez az itt? Mi történt velünk? És miért van ilyen sötét?
Hadd feleljek egy kérdéssel: nem gondolod, hogy hiába halmozod egymásra a kérdéseid, hogy feljebb mássz a hátukon, a tudást sohasem fogod elérni?
Micsoda hülyeség! Mindenre van racionális magyarázat.
Ezt a marhaságot te sem hiszed el, ugye?
Dehogynem! Bizonyítom is mindjárt. Szóval, nézzük a tényeket. Ha jól sejtem, mi… meghaltunk. Halottak vagyunk.
Úgy tűnik. Ennyi az egész?
Mi az, hogy „ennyi”?
Többet vártam. Hol vannak az angyalok? Meg a hetvenkét szűz?
Összezavarodtam, ez most melyik vallás pontosan?
Oly mindegy, mind ugyanaz.
Ezzel mondjuk nem tudok vitatkozni.
És ez a lyuk – förtelem! Csupa nyálka meg gilisztaszar. És rohadt hideg is van.
Talán lehet fűtést kapcsolni. Kérdezzük meg az illetékest!
Én nem ezért a szolgáltatásért fizettem!
Várj csak, tudom már!
Mit?
Emlékszel arra, hogyan haltunk meg?
Mire fel a fejedelmi többes?
Erőltesd meg egy kicsit azt az üres koponyád! Egy helyen voltunk. Bejöttek a falunkba, és mindenkit kirángattak a házainkból, azzal az ürüggyel, hogy kémeket keresnek.
Valami dereng, de csak foltokban. Éppen csúnyán másnapos voltam. Vagy lehet, hogy még aznapos.
Akárcsak azok a katonák, hogy a rák kösse be a cipőjét a beleikből! Rajtuk bűzlött az egész sörfőzde.
Tévedsz. Vodka volt. Olcsó vodka.
Na, akkor mégiscsak emlékszel valamire!
Talán. Vagy mégsem. A tanár bácsinak is állandóan vodkaszaga volt.
Ne legyél ilyen makacs, összerakjuk, amink van, és közösen a végére járunk az egésznek, jó?
Nem.
Nagyszerű!
Veled valami komoly gond van, igaz?
Szóval feltereltek a teherautóikra, mint a kecskéket. A baromarcú sofőr meg végig nyomta a dudát, mint egy komplett idióta. És énekelt hozzá. De inkább vernyákolt. Zúg a Volga, sír a Volga.
Erre a részére jobb is nem emlékezni.
Kivittek minket a falu határába. Aztán, amikor leszállítottak, az egyik éppen annyira részeg volt, hogy egyszer csak megállt egy villanyoszlop mellett, kinyitotta a biztosító szekrényt, letolta a gatyáját, és belehúgyozott. Csak így. Majd egy pillanattal később eldőlt, kezében tartva a csíkosra égett farkát. Meredt az ég felé, mint Bábel tornya.
Káprázatos. Szeretném megfesteni. Az lenne a címe: A férfi nem allegóriája.
Ezt látva, a századosuk megkérdezte, van-e közöttünk villamosmérnök vagy villanyszerelő. Te jelentkeztél, hogy mindkettőhöz is értesz. Erre ő fejbe lőtt téged.
Amúgy hazudtam. Igazából szabad bölcsészetet végeztem, és esztéta lettem. Azért költöztem haza munkanélküliként.
Ezután ott helyben ásattak velünk egy gödröt. De micsoda fejetlenség volt ott, öregem!
Korrupció és korrupció, drága szomszéd. A mennyei páros. Vajon a piramisok is így épültek?
Lapátot nem adtak, szóval kézzel kellett ásnunk. Mire végeztünk, cafatokban hullott a kézfejünkről a bőr. Többen sírtak a fájdalomtól. Aztán az egyik katona megbotlott, és beleesett a frissen megásott sírba. És közben röhögött.
Ki gondolta volna, hogy a saját nyomorúságod ilyen mulatságos. Ezt már mondta valaki előttem, nem?
Egy másik pedig ráugrott. Az is röhögött. És birkózni kezdtek. Hemperegtek a porban.
Ez kissé homoerotikus. Mit fognak szólni a konzervatívok?
A társaik pedig figyelmen kívül hagyva az egészet, egyenként melléjük lövöldöztek minket. Így végeztem én is. De még előtte láttam a szemem sarkában valami nagyon furcsát. Egy villanás, fényesebb mindennél, amit valaha láttam. Hirtelen nappali világosság lett az alkonyi félhomályból. És hőség. Égette a bőröm.
Isten?
És itt találtam magam. Ez történt.
Remek. És miért is mesélted el mindezt?
Azért, mert rájöttem!
Mire?
A titokra!
Vagyis?
Hogy ez egy tömegsír. A pont a nagy mondat végén.
Ennyi?
Még mindig telhetetlen vagy? Volt egy örökkévalóságod megváltozni.
Mindegy. Szóval már értjük a helyzetünket. És ettől hogyan is lett nekünk jobb?
Nem tudom.
Nagy Olivér Ábel 2005-ben született Győrben. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanul esztétikát és színháztudományt. A Turczi-írótábor és a Filter írókör állandó tagja immár harmadik éve. Főbb publikációi megtalálhatóak a Literán, az Élet és Irodalomban és az ÚjNautiluson. Első kötete várhatóan a 2027-es Ünnepi Könyvhétre jelenik meg a Parnasszus Kiadónál.