Epicentrum
-
Epicentrum // Felhőcsináló
Gál IstvánFelhőcsináló A Vétek daráló kint volt a falu innenső szélén. Az öreg Véteknek, Zsiga bának, anyja-apja szégyenkúti volt, beházasodott a faluba, háza ablakai felénk néztek messziről. A daráló ajtaja az utcára nyílt, így, ha terményt vittek hozzá, sűrű, fehér, finom porban úszott az utca. A gyerekek úgy hívták, felhőcsináló, mert ahogy szállt fel a… Continue reading
-
Epicentrum // Mestermű
Gál IstvánMestermű Ragályéknál, a kisszobában, valami állat kifúrta a falat, s ahogy omlott utána a vályog, akkora lyuk lett, hogy egy kutya kényelmesen bevackolhatott volna oda. Ragályné körbetelefonálta a környék valamennyi kőművesét, de egy sem vállalta, míg Irén meg Zsuzsa minden reggel összesöpörték a lehullott vályogot, reménykedve, hogy aznap akad valami jóravaló mester, betömni a… Continue reading
-
Epicentrum // Művészetterápia
Orosz AdriennMűvészetterápia – Az akvarellt nem lehet csak úgy megzabolázni! – A festőkör vezetője, Angéla néni alacsony termetű, idős hölgy volt. Tulipán mintás, piros ruhában járt-kelt a résztvevők asztalai között. Széles gesztusai közben ezüst karkötői megcsörrentek. Karina fogai összekoccantak. Azon a péntek estén nem kaptak semmilyen konkrét feladatot. Se virágot, se gyümölcsöt, semmilyen modellt. Mindenki… Continue reading
-
Epicentrum // A válasz
Urbán DánielA válasz Szerintem, és nem kívánok senkit sem megbántani vagy megsérteni, semmiféle rossz akarat nem működik bennem, mégis, ha valakit akaratlanul is megbántana a válaszom, szeretnék már most bocsánatot kérni tőle, valamint újfent biztosítani róla mindenkit, hogy semmiféle rossz szándék, vagy ellenséges érzület nincs bennem, és le akarom szögezni, hogy én, személy szerint csak… Continue reading
-
Epicentrum // Kripta szélén egymagamban
Molnár Éva PatriciaKripta szélén egymagamban Ködös februári latyakban temettük Jozefint. Nyitott kripta várta. A mélyen betonozott szoba polcain sorakoztak szülei, testvérei, férje és fia. Jozefin sárgás arcbarázdáit, hófehér blúzát, vasalt szoknyáját és a fekete félcipőt – amit tőlem kapott a patológiai öltöztetés kedvéért – előbb gondosan koporsóba zárták, majd nyikorgó falécekről leeresztették a kripta gyomrába.… Continue reading
-
Epicentrum // mint a fél literes tejeszacskó
Kerényi Tamásmint a fél literes tejeszacskó Szilvia felcsippent egy tésztadarabot az abroszról. Csillogó, vörös körmök, lelógó fehér fonál. Mohón bekapja, a szósz megfolyik száján. Visszadöccen a székre, pólója alatt mellei lágyan megremegnek. Pont olyan, mint a fél literestejes zacskó a közértben. Ha most átfognám a csuklóját, és a szoba felé indulnék vele? Épp itt ül… Continue reading
-
Epicentrum // Micelium de Fungi
Alkonyi ZalánMicelium de Fungi Kora hajnalban felriadtam. A takaró túl meleg volt, a levegő hideg, a testem ide-oda rándult a kialvatlanságtól. Olvasni próbáltam, hogy lecsillapodjak. Zsukov marsall emlékiratai a tökéletes altató ilyenkor. Az igazi katona a háború legizgalmasabb csatáit is képes szürke logisztikává lapítani. A sorok lassan szétestek, idővel teljesen eltűntek, majd észrevétlenül visszaaludtam. Egy… Continue reading
-
Epicentrum // Látogatók
Csermely MátyásLátogatók „Most szépen eloltjuk a villanyt, reggelig nincs semmi gondunk, reggel majd keresünk újabbakat, ha kedvünk lesz hozzá.” Stanisław Lem: Solaris (Murányi Beatrix fordítása) – Igen, ott van a szekrényben, százdarabos… köszönöm, fiam. – kifújja az orrát – Hol is tartottam? – Ott, hogy pörögtél fél percig, aztán rámutattál egy buszra csukott szemmel. Meg,… Continue reading
-
Epicentrum // Tearózsa
Gál IstvánTearózsa Rideg Angyel ott lakott köztünk, egészen bent, a víztorony drótkerítésétől alig egy dobásra. A háza innenső felében laktak Sántáék, kikre oly sokat morgott, mióta a házrészüket zöldre festették, hogy szinte csak arról hallottuk beszélni, másról nem. Egyébként szűkszavú, zord, marcona asszony volt, ha nem mások nevét marcangolta szavaival, inkább csendesen élte tovább sárgavirágú… Continue reading
-
Epicentrum // A gerle
Gál IstvánA gerle Kopogós hódarát hozott magával a csütörtök reggel, akkora szeműt, mint jobb helyen a lencse. Pettyként maradtak meg fekete kutyák bundáján a csipkés, formás szemek, s mohón kapkodták fel a sárból a tyúkok, azt gondolva, hogy fehér, égi magvakat esznek. Pöttyös lett a háztető, a kert, az udvar, az út, Kedves háta, s… Continue reading