Metrum
-
Metrum // a legkellemesebb vágóhidakról
Géczi Lajosa legkellemesebb vágóhidakról minden rezzenés nélkül a legtöbb esemény éjjel kezdődika legjobb amelyen részt vettem egy skizofrén jajveszékelése volt elhagyta a sörét valahol jobb kezében alig égett a cigihárom napja nem aludt és csak hadovált az időrőlmert a valóság csupán a jelen poklaholott nem arról kellene beszélni a kiállításon éppen a vágóhidakról esett szó a vágóhidaknak romosnak… Continue reading
-
Metrum // Társbérlet, Szitokszó
Fehér EnikőTársbérlet “Él ez a kő, s a benne lüktetőkapcsolókat és vezetékeket valami nem-ismert Közösség küldte hozzám,hogy életemet szomszéd sorsokkal összekösséks vezetve mind így szóljanak.”(Szabó Lőrinc: Új lakásban) Egy szombat este határoztam el,hogy én is a Ragpartra fogok költözni,mintha ennek bármi köze lennea szombat esti gondolkodósunalmakhoz tulajdonképp.(Ilyen az, ha az ember lányaszakít kellő időt magára:ül… Continue reading
-
Metrum // Burok, Saját képére formált
Guszti ÁgnesBurok nagymama szőttes falvédőjemögött lakoma fal enyhén dohos otthonillatatüdőm falának feszülfonalvonalak kapaszkodnaka lyukacsos fénybefakult sárga és sárgult fehérmagzatpózban pont kényelmesez a falba vájt mélyedésnéha elképzelemahogy felém szalad a villamos Saját képére formált tested temploma repedésein tengerzöld váladékot izzad a születés szent pillanatától egyre habosodó identitás-hazugságoktól síkosodnaka szegletkővé nem letttéglák hullámzik jákin és boáz mégis feszes tetőszerkezet alatt tisztaszívűálbölcsességek és öntudatos gügyögés tengerzöldtajtékja… Continue reading
-
Metrum // Rétegező
Hajdú Lilla RékaRétegező Mindennapmásvalakibenmaszkolod ki a helyedsztrádákat cipelvemélyalvásban a szívsúrlódó marokpárnázott karambolviadukt gyomraszerpentin hasadaz idő szakadozott képkátránnyal a kitettségmaradás Hajdú Lilla Réka 2001-ben született Magyarország északi részén.Általános iskolában már elkezdte érdekelni az, hogy vizuálisan fogalmazza meg az őt körülvevő helyzeteket, embereket, ez pedig tovább épült és körvonalazódott a középiskolában. 2016-2021 között grafika szakon volt Miskolcon. 2021… Continue reading
-
Metrum // Kambodzsai vizeken
Babos Zonga RebekaKambodzsai vizeken I. Asszonytól mostkönnyes szemmelbúcsút vesznek,horgonyt húznak. Hajójukatjó szél fújja.Hosszú útnakmesszi célja: Jeges-tenger,titkos Észak.Magány, s dér szagmar ereik hálójába.Otthon sejlikfel szemeikelőtt; hamis ábránd. Forró,kambodzsaiasszonyaikelfeledték. Meghallva egybűvös zenét,zsebre tettékemlékeik. II. Kalózhajó siklik némánjéghegyek közt, alig fér át.Sós levegő moraja csábít. A legénység nem is hall mást,azt hiszik, ez a megváltás.Sós levegő moraja csábít.… Continue reading
-
Prizma/Ormay Lili Zsófia
Ormay Lili ZsófiaÍvek Az angol nyelv néha nem tudja eldönteni, hogy az ember felkiált vagy felsír “He saw the doorway the house the night the world and on the other side of the world somewhere Herakles laughing drinking gettinginto a car and Geryon’swhole body formed one arch of a cry-upcast to that custom, the human… Continue reading
-
Metrum // Pompeii
Herczeg JonatánPompeii Ha csak szóba került, kapartam combom, falam,takarót markoltam, vérem hatezer fokon forrt.Ha szagot fogtam, szemeim kifordultak,minden izmom megfeszült,megnyíltak sebeim. Mindkettőnketlitoszféralemezek közé szorít, felszínalá gyűr a feszkó. Most dől el, hogymagmakamráinkbólfokozatosan hozzuk fel az olvadékot,vagy egyszer robbanunk és városokatrántunk magunkkal. Ne tartsd vissza.Folyasd ki. Mondd el. Érdekelsz. Néha még meggyújtokegy szálat,érezzem a szagát,hagyom a… Continue reading
-
Metrum // Kidőlt karó, hóesés
Lágy KornélKidőlt karó, hóesés Restár Sándornak & Zalán Tibornak Itt, Kelet-Európában szakad a méz.Baszunk orrba-szájba,a hatodik hét után már nem kaparászunk. Bebábozódunk az albérletben.Anyám pénzt küld, este iszunk,majd háton vergődve üvöltjük, hamus asztalok alatt:a tükör mögött más világ van. Sok a keskeny utca.A vakolat beszívja a narratívát,folyik a lekvár szemekből a megvetés.Kelet-Európában az anya nő,… Continue reading
-
Metrum // Köd
Guszti ÁgnesKöd tejben áznak a házaka kő megpuhulszárazat sír a semmiaz üvegre szitálszivároga járólapra csepegdobbanások a légüres térbenaz emberek túl komolyan veszik az étkezéseketa test igényei szánalmasan egyértelműeksúlytalanegymásba gömbölyödő ismétlődésekvégtelen reels-loopegy apró WC-ablakamin kinézni is csak aligmenekülni semmiképpenlegalább az ő szemüknem tikkelnevetnek a nehézségekennevessünk hát mi issírásigtaknyosra bőgésigés tekerjünk tovább Guszti Ágnes 1993-ban született Salgótarjánban.… Continue reading
-
Metrum // Kimondani, Voltam
Bánfi VeronikaKimondani A levegőt bordáim közé visszacsalogatni,hogy mondjam el lehetetlen,hogy ez a vonat rég nem a síneken megy,kerekei szakadékot szántanak közénk,az ajtók beszorultak, és az ablakok olyan tiszták,hogy el is hihetném, hogy nincsenek,mégsem hallasz és nem érinthetlek.Paradoxon. A ki nem mondással beszélek róla.Nem látod, hogy haladsz,csak a láthatatlan erő présel az ülésekhez,mint egy éber lidércnyomás:ez… Continue reading