Babos Zonga Rebeka
Kambodzsai vizeken
I.
Asszonytól most
könnyes szemmel
búcsút vesznek,
horgonyt húznak.
Hajójukat
jó szél fújja.
Hosszú útnak
messzi célja:
Jeges-tenger,
titkos Észak.
Magány, s dér szag
mar ereik
hálójába.
Otthon sejlik
fel szemeik
előtt; hamis
ábránd. Forró,
kambodzsai
asszonyaik
elfeledték.
Meghallva egy
bűvös zenét,
zsebre tették
emlékeik.
II.
Kalózhajó siklik némán
jéghegyek közt, alig fér át.
Sós levegő moraja csábít.
A legénység nem is hall mást,
azt hiszik, ez a megváltás.
Sós levegő moraja csábít.
Hívja őket le a vízbe,
sziréneknek szeme színe.
Sós levegő moraja csábít.
Üresen siklik a hajó,
sokszor mi szép, az a csaló.
Sós levegő moraja csábít.
Babos Zonga Rebeka 2003-ban született Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetemen szerzett bölcsészdiplomát anglisztika szakon. Írásait az Élet és Irodalom, a prae.hu, az ÚjNautilus, a KULTer.hu, a Kaleidoszkóp folyóirat és a Why nICHt Magazine közölte.