Epicentrum
-
Epicentrum // Papucs
Csermely MátyásPapucs ELEJE ÖSSZETEVŐK PAPUCS, most készül BÁRÁNY, él majd hal MISI, pásztorgyerek SAMU, Misi pajtása VICUS, valakinek szemefénye, másnak inkább szembe-szálka ANYA, belőle csak egy van KERTÉSZ, a szorgos-dolgos ÁDÁMKA, kicsi még DADUS, piros arccal figyel FRIGOLD ÚR, említés szintjén, most készül ELEJE ELEJE Paraszti ház hátsó udvara, beomlott tyúkól. A háttérben egy kertész… Continue reading
-
Epicentrum // Drága Lola
Orosz AdriennDrága Lola „Rövid leszek, nem akarlak zavarni. Gondolom, rengeteg kuncsaft sorakozik nálad. Képzeld, kitaláltam! Csak, hogy tudd, a tegnapi volt az utolsó. Hiába tartogattad a selyemruhát az alkalomra. Kár volt a gőzért! Tudom, miféle vagy. Nem árultad el, hol laksz, ezért másnap reggel követtelek, miután elváltunk. Én barom, azt terveztem, hogy majd egyszer megleplek… Continue reading
-
Epicentrum // Tejfakasztó
Gál IstvánTejfakasztó Még kölyök köd kígyózott a felmagvasodott kórók közt. Kúszott, mászott, kerülte a hodályokat, a fejőházat, a rozsdában nyugvó gépeket, míg felette már haragos vörösen kelt fel a nap, mintha szép álmából rázták volna fel éppen. Biztos a fejősök lármájára kelhetett fel ilyen mogorván, mert attól egész Ördöghát zengett. Nyugtalan keringtek felette a varjak,… Continue reading
-
Epicentrum // Rongybaba
Orosz AdriennRongybaba A poros bekötőút pont úgy kanyarodik a faluba, mint tenyered életvonala. Gyermekkorod felé ágazik le. Puszta közepi hely, bézs színű történetekkel, egyszerű emberekkel. Mesélted, hogy a tér miként tágult ki nyaranta a forróságtól, és délutánonként milyen fárasztóvá nehezedett a sivatagos levegő. Abban a félálomban lebegnek korai emlékeid. Hol lehetnek szerteszét szórt játékaid, könyveid?… Continue reading
-
Epicentrum // Szégyenkút
Gál IstvánSzégyenkút Szégyenkúton csak olyan ember lakott, akit ott felejtett a múlt század vihara, vagy nincstelenné tett az új század szele. Csendesen meghúzta magát régimódi házaival az országút szélén, s templom híján, csak a víztorony integetett az úton lévőknek, hogy lám itt is laknak emberek. Úgy tartották a szomszédos falvakban, hogy mostoha volt a világ… Continue reading
-
Metrum // vér és verejték
Rieder Anna Rózavér és verejték „a műtő titokzatosságatöbb tényező eredményeelső és legfontosabb sajátosságatermészetesen a főszereplő személyéből adódikő az emberaki betegen idekerül mit mókolsz méga szívembenmint nagyapám a garázsbanmikor rég mindenki őt várta odafenn?nem akarsz nyaralni menni? nagyon fontos hogy megértsükmit élnek át a műtétre várakozó emberekmit éreznek mi van a fejükben bár tudom feléd aholúgy… Continue reading
-
Epicentrum // A felismerés
Kárpáti LászlóA felismerés A Pokol nem éppen a barátságos mivoltáról ismert hely. Kevesen vannak, akik szívesen, sőt egyenesen önszántukból mennének oda. A dögletes kénkő szaga, a forró, mindent elemésztő izzó láva folyamok kíméletlenül körülölelő világa, a végtelen sötétség és az örök kínokkal teli kárhozat otthona nem egy közkívánatos hely. Különösen akkor nem, ha az ember… Continue reading
-
Epicentrum // Elképzeltem valakit
Bandicz Bálint BarnabásElképzeltem valakit Sötétben rejtőző rémalak. Ilyen volt nekem. Akkor történt, mikor az életem először változott meg gyökerestül. Akkor láttam meg. Szelíd volt, azt hiszem. Csak úgy – kidugta a fejét az árnyékok közül. Nagyokat pislantott, mint aki hosszú és kimerítő álmokból ébred, hajnalban és ziláltan. Fekete haja csapzottan szétterült széles vállain. Hosszú volt.… Continue reading
-
Epicentrum // Akit megcsókolt a nap 18. fejezet (befejezés)
Bandicz Bálint BarnabásAkit megcsókolt a nap – 18. fejezet:Epilógus Eltart majd egy darabig, mire visszaszokok ehhez. Még, ha csak egy rövid időre is. Nem volt olyan nagyon rég, hogy utoljára írtam, csak egy hét telt el. Akkor még a számtechben – ezeket a sorokat viszont már itthon írom. Megint kérdőre vontam a Gyöngytyúkot, de ezúttal… Continue reading
-
Epicentrum // Akit megcsókolt a nap 17. fejezet
Bandicz Bálint BarnabásAkit megcsókolt a nap – 17. fejezet:Ami még hátravan Már a busz felé menet meg kellett állnom, hogy egy fa tövébe okádjak. Olyan kurva erős görcs rázta közben a testem, hogy attól tartottam, vért, vagy legalább véreset hányok. De nem – csak a szokásos. És bár a görcs lassanként kezdett csak felengedni, kicsit… Continue reading
Kaleidoszkóp 