Epicentrum
-
Epicentrum // Micelium de Fungi
Alkonyi ZalánMicelium de Fungi Kora hajnalban felriadtam. A takaró túl meleg volt, a levegő hideg, a testem ide-oda rándult a kialvatlanságtól. Olvasni próbáltam, hogy lecsillapodjak. Zsukov marsall emlékiratai a tökéletes altató ilyenkor. Az igazi katona a háború legizgalmasabb csatáit is képes szürke logisztikává lapítani. A sorok lassan szétestek, idővel teljesen eltűntek, majd észrevétlenül visszaaludtam. Egy… Continue reading
-
Epicentrum // Látogatók
Csermely MátyásLátogatók „Most szépen eloltjuk a villanyt, reggelig nincs semmi gondunk, reggel majd keresünk újabbakat, ha kedvünk lesz hozzá.” Stanisław Lem: Solaris (Murányi Beatrix fordítása) – Igen, ott van a szekrényben, százdarabos… köszönöm, fiam. – kifújja az orrát – Hol is tartottam? – Ott, hogy pörögtél fél percig, aztán rámutattál egy buszra csukott szemmel. Meg,… Continue reading
-
Epicentrum // Tearózsa
Gál IstvánTearózsa Rideg Angyel ott lakott köztünk, egészen bent, a víztorony drótkerítésétől alig egy dobásra. A háza innenső felében laktak Sántáék, kikre oly sokat morgott, mióta a házrészüket zöldre festették, hogy szinte csak arról hallottuk beszélni, másról nem. Egyébként szűkszavú, zord, marcona asszony volt, ha nem mások nevét marcangolta szavaival, inkább csendesen élte tovább sárgavirágú… Continue reading
-
Epicentrum // A gerle
Gál IstvánA gerle Kopogós hódarát hozott magával a csütörtök reggel, akkora szeműt, mint jobb helyen a lencse. Pettyként maradtak meg fekete kutyák bundáján a csipkés, formás szemek, s mohón kapkodták fel a sárból a tyúkok, azt gondolva, hogy fehér, égi magvakat esznek. Pöttyös lett a háztető, a kert, az udvar, az út, Kedves háta, s… Continue reading
-
Epicentrum // Kötelék
Orosz AdriennKötelék Fehérség terpeszkedett el a tér minden irányában. Megsemmisültek a formák és árnyalatok. Vagy talán soha nem is léteztek. Abban a közönyös térben lebegtem, akár egy üveggömb belsejében. Lent és fent, mélység, magasság mind értelmét vesztette. Aztán megmozdult a fehérség, örvénylett, morajlott. Hullámzása lassan bőröm alá kúszott. Apránként itatta át, majd oldotta fel sejtjeimet,… Continue reading
-
Epicentrum // Kedves
Gál IstvánKedves – Az öreg Keserű egyszerű, mint a kódisleves. – nézett fel a teatűzhely izzó platnijáról Perók anyánk, mikor még nem is találkoztam se Keserűvel, se a fiával. – Amíg savanyú bor, tamburaszó, meg hetipiac lesz a világon, addig öreg Keserű is lesz a világon! – szavai gyorsak voltak és egyenesek, mint az átok,… Continue reading
-
Epicentrum // Zsuga
Gál IstvánZsuga Az a szegény, borzas meggyfa igen megsínylette a betoppanó márciust. Becsapta őt a februári jó idő, apró rügyeket növesztett, de alig fordítottunk a naptáron a tél utolsó éjszakáján, arra ébredtünk másnap, hogy megjött március, gomolygó, háborgó hófellegeivel, fehér lett a határ, s hozta magával Ragály Irént haza Szégyenkútra. Imbolygó, fagyoskodó rügyek integettek, fogadták,… Continue reading
-
Epicentrum // Tekercsek
Orosz AdriennTekercsek Konzervdobozszagú, fülledt levegőben zötykölődtek a metró utasai, ugyanolyan zsibbadt reggelen, mint a tegnapi. A négyzetcentiméterek éppen elviselhető mértékben fogytak el közöttük. Egy blézeres hölgy feszengett, izzadt a metrókocsi végében gubbasztva. A szerelvény monoton ritmusával aszinkronban kattogott agyában megannyi „Mi lesz hogyha…?”. Táskájából előkereste a fülhallgatóit és a mobilját, amik egy ráncfelvarrott önéletrajz társaságában… Continue reading
-
Epicentrum // Barlang előtt
Csermely MátyásBarlang előtt Azért ez mégiscsak egészen üdítő tud lenni – simít végig fehér ruhás hasán, székében kényelmesen hátradőlve P. Csinos kis márványasztalnál ülnek, egymással szemben. Antik székeik barázdált lábikráinál, a térkövek csálé négyszögei közül kinézelődik pár korai zöld. Reggel lehet, nyolc és kilenc között. Mikor néha megszólalnak, nemes, borízű hangjukon, nagy szél támad. Dús,… Continue reading
-
Epicentrum // Minden ajtó zárva van
Bandicz Bálint BarnabásMinden ajtó zárva van A rosszabbik énem a valódi énem. Megszokásból néha úgy teszek, mintha lenne még varázslat a kezeim között. Pedig pont úgy van minden, ahogy látszik, és, ahogy mondtam is már korábban: Semmi új nem csírázik idebenn. Csak rohadok – szép lassan, belülről. Éjszaka van. Hát ennyi a történet. Reggelente, ha… Continue reading
Kaleidoszkóp 