első közlés
-
Prizma/Zalán Tibor
Zalán TiborA Versek a hagyatékból-ciklus hiányai Vörös hegy Magányosan fog megöregedni És hirtelenMint a hegyek Mint a teremtés rengetegébeneltévedt istenek A váratlan őszülődésis így Hogy a teremtésben nincs egyéb Hogy akiértené elmenekül a megértése elől Nem Nem Éppen Jó Ember De Embernek Még Ép Csakel Akár más emberek De nem volt sohasem JóSoha Sem Jó Continue reading
-
Prizma/Petőcz András
Petőcz Andrásnem tudom – megintcsak visszafelé Tandorinak, újra és mindig arra a visszaútra, emlékszel, biztosan,ahogy Auteuilből vissza, gyalog, most is,igen, most is, gondolatban, arra, csak,éppen csak, látod, magányos test, éppmég ép, ahogy gyalogolok,magányos Auteuil-vadász, látom,felirat hirdeti – határvadász, a Belvárosban,itt, ez itt a gyávák világa, ahogy mindentől félnek,ami idegen. valami árnykép sétálgat velem,aki voltam,szép lesz Continue reading
-
Prizma/Pásztor Andrea
Pásztor AndreaLélek Az első osztályt kiváló eredménnyel fejeztem be. Reménykedtem benne, hogy jutalmul kapok egy zongorát. A zeneiskola egyetlen feltételt szabott ehhez a szakhoz: saját hangszer kellett, garantálva az otthoni gyakorlást. Eredetileg anyám ötlete volt, hogy zenével foglalkozzak, valamikor ő is meg akart tanulni zongorázni. Nekem szinte mindegy volt, mivel nyerem el a figyelmét. Így Continue reading
-
Prizma/Horváth Florencia
Horváth FlorenciaA hópárducok Olyankor alszanak, amikor mások felszentelnek egy meggyalázotttestet. Szú ette, gond rágta porhüvelyed langymeleg fekhelynektartanák. Biztosan gyakrabban zarándokolnának ki hozzád, mint én,hogy a márványra hajthassák fejük. Ők csinálják jól, mielőttmegszületne, felfalják magzataikat. Távolról figyelnek, messzirőlmutatják tökéletességük. Nem tudnak úgy megszólalni, ahogy évekóta igyekszem, mégis egyetlen kiadott hangjukra kicsapódik a földbőla mindenkit feltámasztó víz. Continue reading
-
Prizma/Nádasdy Ádám
Nádasdy ÁdámTŰLEVELEKET TARTALMAZ Ott az is én voltam, tényszerűen?Velem történt meg, számolatlanulfatörzsnek támaszkodva, nézelődve?Ott is voltam meg nem is, a harisnyámtűleveleket tartalmaz. Legyőzvevagy diadallal jöttem el? Ha tudnám.Gyötrelmes dolgok jönnek föl: a hányás,azzal határos az emlékezés.Hajamban egy-egy termés, lenn a földönaz újság, vizes lett, már nem veszem föl.De mégis: nem sáros, csak fű-vizes.Nincs rovat, melybe Continue reading
-
Prizma/Török Ábel
Török Ábelmi voltunk az erdő nem tudják, hogy mindig is a mi nemzetségünk hangja volt a csend, és ha kipusztulunk, nem marad utánunk más, csak morgó mennydörgés és izzadt kiáltások. fáradtan tűrjük a seregek ostromát, de bordánk nem törhetetlen, testünket könnyedén meghajlítják a szelek, nem úgy, mint régen. egykor naphosszat a hegyeket jártuk, és csendeket Continue reading
-
Prizma/Egressy Zoltán
Egressy ZoltánFalevél Tétován állok a kopott pad előtt,míg alattam ropog a vakító hó.Mellettem lefelé ring egy rőt falevél,azt gondolja, hullni helyénvaló. Árván lebeg, mert nincs többé fája. Hogy fázhat vékonyka, szűk gerincbordája, hogy fájhat teste, az elszakadt test,így, összezsugorodva is boldogan játszanaegyszer, csak egyszer egy hősszerelmest. Sápadtan ring föld felé az árva. Megemelkedem, mert valaki elemel,felrepít lassan a Continue reading
-
Prizma/Jász Attila
Jász Attilaiii/30 A KÉP ÖTÖDIK SARKABaktay londoni előadására készül Amritáról,repróinak hátoldalára jegyzetelgetve Megfestetted azt a fiatalembert újra, nevezzük így,almákkal a kezében korábban. Mennyivel nehezebbalmák nélkül ábrázolni, pedig annyira nem illetteka kezébe, ahogy a képre se. Az almákról szólt volna, ha elképesztően szomorútekintete nem uralja amúgy az egész képet,mégis mennyivel merevebb és mesterkéltebb lettazonnal a póz, Continue reading
-
Prizma/Wirth Imre
Wirth Imre Ahogy a felkavart porszemekben, opálfényben,szoba csöndben, elhagyott íróasztal redőnyben,mikor felnyitod, a nyikorgás faszerkezetében,meghallod, megpillantod valaki érintésében,a közönyben, a sötét ágy friss párnahuzatában,a szúette polcon koszos poharakon, a szerelemben,hogy isten mennyi szeretetet hagyott a fákon,az őszi, sárga levelekben, amik egyre csak hullnak éshullnak, elfedve arcát a világtalan világnak, hogy csakerezetén át láthassuk őt, a Continue reading
-
Prizma/André Ferenc
André FerencSzázhúsz csikorgó télen át. Hangjátékok József Attilára Az altató-változatÁlomidéző Lezárja szemét a város,álmát csillagokra írja.Gyermekként dől párnájához.Aludj el szépen, Attila. Kinyújtja csikorgó testéta gyártelep. A falfirkabetűin lefolyt a festék.Aludj el szépen, Attila. Ásít éjbe takarózvaa játszótér. Csüng a hinta.Görbén hunyorog a pózna.Aludj el szépen, Attila. Álmában méh a lódarázs,virág szirmán ő az illat.erdők mélyén Continue reading
Kaleidoszkóp 