Kosztolnyik Tamás
Rengés
Visszatértünk.
Míg Balaton-tengertája járta át egészed, addig engem
ütemgyár töltött tára kényszerít rossz mesteremberré.
Vágytam. Felépített terveim sorra dőlt éjhajad szálai közé.
Úszok az ágyamban. Túl sok a kék papír és törmelék körülöttem.
Láttam, hogy miként vérzel
és nekem miként kell tűrnöm önös hibáid.
Zártam páncélom, de trubadúrok erős kő birtokai
hova erősek? Ha azt birtokló meg gyenge, átvert tollat tartó.
Volt tragédiája ennek:
acél kabátom bírta monokróm tőröd törött hegyét, de én
sajnáltam, hogy belém törtél.
Gyengék voltunk.
Sosem végeztük ki egymást,
amikor tehettük volna.
Pátoszosan megülted parasztom, királynő.
Kevesek voltunk, hogy véressé tegyük a táblát.
Mint mindig, feketével vagy.
És te kezdtél. Én faragtam az asztalt, de a bábuk a tieid.
Feléd dőlnek gyalogjaim megfáradt fakó sorai.
Matt.
Győztél.
De valami olyat hagytál ott Romániában, amiért bármikor elsétálnék.
Dohányzom, azaz vagyok
Cigarettázva koporsószögeket ütök az urnámba,
csakhogy tele legyek vassal halálom után is.
Legyen mit elvinni belőlem,
ha már élve nem adtam nektek semmit.
Kosztolnyik Tamás (alias Péni Szecső), 18 éves. Az írás, ahogy szerinte sokunkat valamilyen feldolgozási módszer eszközeként érte el. Jómaga több színházi társulatnak volt a tagja, van egy bandája, és közel 13 éven át szobrászkodott, de mégis az írás áll hozzá a legközelebb kifejezési eszközeiből. Lírai, de egy éve elkezdtett slamelni és Péni Szecső (hosszú történet miért lett ez a neve) művésznév alatt szórakoztatja a közönséget hónapról, hónapra különböző eseményeken.
Kaleidoszkóp 