Prizma
-
Prizma/Biró Zsombor Aurél
Biró Zsombor AurélEgy másik férfi legszebb éjszakája Vajon mit csinálhatott vele az a Másik Nő, erre gondol, miközben nézi, ahogy görnyedten szerencsétlenkedek a lakáskulcsommal, meg arra, hogy szinte rám se lehet ismerni, annyira megváltoztam az elmúlt kilenc hónapban, mintha kifogytam volna a saját testemből, olyan vézna vagyok, és a körmöm is le van rágva tövig, Continue reading
-
Prizma/Gerevich András
Gerevich AndrásCsaládi időszámítás A kakaómat a tengerbe csöpögtettem,és figyeltem, ahogy feloldódik az édes barna pöttyaz Adria átlátszó, sós nyugalmábanés egy pillanat alatt végleg eltűnik.Ma vagyok napra annyi idős,mondta anyám, mikor befejeztük a reggelit,mint halála napján az anyám volt.Fejest ugrottam egy szikláról a vízbe.Tavaly napra pontosan tudtam én is,mert hetekkel korábban kiszámoltam,mikor lettem napra annyi idős,mint Continue reading
-
Prizma/Horváth András Dezső
Horváth András DezsőLegjobban a nőktől féltem(részlet) Néhány héttel később lett egy új matchem Tinderen. Ági huszonnyolc éves volt, és egy vidéki város állatorvosi rendelőjében volt asszisztens. Szép, érzéki szája volt, és a szemei is szépek voltak. Pár napig írogattunk egymásnak, és egész érdekes történeteket mesélt a munkájáról. Műtött már papagájt, lovat és teknőst is. Sok Continue reading
-
Prizma/Nádasdy Ádám
Nádasdy ÁdámTŰLEVELEKET TARTALMAZ Ott az is én voltam, tényszerűen?Velem történt meg, számolatlanulfatörzsnek támaszkodva, nézelődve?Ott is voltam meg nem is, a harisnyámtűleveleket tartalmaz. Legyőzvevagy diadallal jöttem el? Ha tudnám.Gyötrelmes dolgok jönnek föl: a hányás,azzal határos az emlékezés.Hajamban egy-egy termés, lenn a földönaz újság, vizes lett, már nem veszem föl.De mégis: nem sáros, csak fű-vizes.Nincs rovat, melybe Continue reading
-
Prizma/Török Ábel
Török Ábelmi voltunk az erdő nem tudják, hogy mindig is a mi nemzetségünk hangja volt a csend, és ha kipusztulunk, nem marad utánunk más, csak morgó mennydörgés és izzadt kiáltások. fáradtan tűrjük a seregek ostromát, de bordánk nem törhetetlen, testünket könnyedén meghajlítják a szelek, nem úgy, mint régen. egykor naphosszat a hegyeket jártuk, és csendeket Continue reading
-
Prizma/Egressy Zoltán
Egressy ZoltánFalevél Tétován állok a kopott pad előtt,míg alattam ropog a vakító hó.Mellettem lefelé ring egy rőt falevél,azt gondolja, hullni helyénvaló. Árván lebeg, mert nincs többé fája. Hogy fázhat vékonyka, szűk gerincbordája, hogy fájhat teste, az elszakadt test,így, összezsugorodva is boldogan játszanaegyszer, csak egyszer egy hősszerelmest. Sápadtan ring föld felé az árva. Megemelkedem, mert valaki elemel,felrepít lassan a Continue reading
-
Prizma/Zoltán Tamás
Zoltán TamásSzerethetetlen(részlet) bevezetés Nagymamának miatyánk-szaga volt. Nem csak a templomban. Otthon is. Akkor is, ha füstölt kolbászt reggelizett, hagymával. Akkor is, amikor gondosan megélezte a nagykést, mielőtt elvágta vele a tyúkok torkát az udvaron. Akkor is, amikor gondosan beletette a négy újszülött kismacskát a zsákba, aztán elásta őket a kert végében. Gyúrta a tésztát, könyékig Continue reading
-
Prizma/Jász Attila
Jász Attilaiii/30 A KÉP ÖTÖDIK SARKABaktay londoni előadására készül Amritáról,repróinak hátoldalára jegyzetelgetve Megfestetted azt a fiatalembert újra, nevezzük így,almákkal a kezében korábban. Mennyivel nehezebbalmák nélkül ábrázolni, pedig annyira nem illetteka kezébe, ahogy a képre se. Az almákról szólt volna, ha elképesztően szomorútekintete nem uralja amúgy az egész képet,mégis mennyivel merevebb és mesterkéltebb lettazonnal a póz, Continue reading
-
Prizma/Lanczkor Gábor
Lanczkor GáborCaravaggio Fessem újra a képet, ezek a hipokriták azt akarták,Hogy fessek egy másikatHelyette, mert az első változatObszcén. Ugyan mi volna ebben obszcén,A Szentlélek kegyelme így árad át belénk,Hogy közben hülyék vagyunk,Paralizált parasztok, amíg az angyalKözbül lebegve úgy szűri torkunkba azIgét, ahogyan a zúgó kövei bontják szét ágakra a gyorsfutásúHegyi csermelyt. Az orrtőke fényesen hasítottaA Continue reading
-
Prizma/Endrey-Nagy Ágoston
Endrey-Nagy ÁgostonAlámerül Lefeküdt mellém a gyöngyhalásznő, számba vettemsómarta bimbóit. Megereszkedett, apró mellei lúdbőröztek, közéjük, a szegycsont barázdáira nyomtam az arcom. Rázokogtam száraz bőrére, arra gondoltam, hogy mindig meztelenül úszik le a tenger szívkamráiba. Eldöntöttem: én is gyöngyhalásznő leszek, könnyű, bánatos és sovány, mint egy halott korallág. A többiekkel együtt merülök, egyszer aztán náluk jóval mélyebbre, ahol hagyom rám nehezedni a nyomást, Continue reading
Kaleidoszkóp 