Lágy KornélVers arról, hogy lehetnél a telefonom háttérképe Hajnali kettő.Párat pöfékela vietnámi instant leves,mint hamutartóbana friss cigarettacsikk. CsirkésŰ – azt írja.Nem látott ez soha igazi csirkét. Arra gondoltam, lehetnéla telefonom háttérképe.                                    Elküldve 2:14 Gombafelhő közepén ködlámpa.Nem villával kellett volna elkezdenem.Már késő.Nem mosok elmég egy kanalat se.A végét kiiszom. Túlfűszerett utóíz. Amúgy írtam neked két… Continue reading

Filotás KarinaA füredi kikötőben A füredi kikötőben állt egy vitorlás.Ott várt téged minden este.A hullámok csobbanva haltak el,a betonhoz vágott testük visszahullottaz anyaméhükbe.Percenként az órájára nézett.Tovább pusztultak a vizek a hajófatestén. Elnyomták a szívrepedést.Azt ígérted, eljössz.Halat is fogott.Új hálót készített, azzal halászta ki.Keményített lepedőn terített,úgy megszeretett.Mondott szavaidon csüngött,nem is aludt el.Másnap az esküvői harangra kelt.Látta… Continue reading

Bandicz Bálint BarnabásIntelmek Megint áttörtünk egy falat, testünk szétszórt darabjai némán szalutálnak a semmiben. Nézz körül a romok között! – hátha találsz még valamit az egykori önmagadból.  S ha nem, hát lásd a tóvíz csalfa tükrének lelked, melyben megmerítkezhet bárki, ha kedve tartja, de a holdfényben visszatetsző formákat meg nem törheti.  Aztán alakulj, változz, érezz, ahogy… Continue reading