Metrum
-
Metrum // Elérhetetlen
Guszti ÁgnesElérhetetlen Ne kiabálj,úgysem értelek, tükör! Hanglejtésedbe oltottelőítéleteimdioptriája –füstös üveg. Az újra és újra megfeszülő akaratöntözi a konvenciókat:valóság-játékok,vezérfonalak a ködben. Kapaszkodni kifelé,ha befelé nincs mibe. Continue reading
-
Metrum // hirdetőtábla, mi a
Géczi Lajoshirdetőtábla a metrózajban összegyűlt szavak ékszerekismeretlen arcok anyu jelenleg valakivela pislákoló sötétben beszélget mintha várnavalamire ami nem megállószerű a légzés materiális ritmus a te szavad árnyék és ott lapul hirdetés helye mi a ajánlom Marcus Aureliusnak a tükrön lecsapódott párán átfut valami asztalon hagyott zsíros haj cigarettacsikk és a szándék kék árnyalata a felkelő nap is éppen ereszkedik … Continue reading
-
Metrum // Lista
Filotás KarinaLista Tehát vagyok buszülés mellett teret hódító almacsutka.erősebb szorítás az ölelés vége előtt.polaroid kép.dünnyögés a mozgólépcsőn. egy elkapott mosolyránc.nosztalgia.gyerek aztán Felnőtt.le nem játszott kotta.páros rím.dunai hullám.árnyék – a Lánchídra mered.egy veled. mi. nem szabad túlzásba esni. Filotás Karina Székesfehérváron születt 1997-ben. Közgazdászként diplomázott a Budapesti Gazdasági Egyetemen. A lírai vonal áll hozzá legközelebb, gyerekkora óta ír… Continue reading
-
Metrum // 9′
Lágy Kornél9′ Aszfaltoznaka Kálvin sarkán. Hamar megszokom, hogy cigarettás nyálada nyelvemre rakódik. Fehérzajnakegy gémercis roma, mi sem vagyunk különbek. Utolsó tekerésből maradt,szárított dohánylevél. A ledfal fénye felfedi atestnedveket. Kilenc perc ésmenned kell. Mélyre vájt abroncs mintaa kátrány felületén. A 914-es előtt bámulunkújra a világba, mint cigarettád végéről a maradék hamu. Lágy Kornél 2004-ben született Pécsett.… Continue reading
-
Metrum // Kvantum
Hajdú Lilla RékaKvantum Megadatott tér és idő,benne hosszasan elnyúló,reflexszerű foszforeszkálás sokasodik. Körülötted rajzanak, egymásratornyosulnak.Letelepszik benned ennek ellenérea nyugalom,Éles kontúr- nyomot hagy rajtadaz éjszaka, a hajnallal burjánzol,nem hagysz egyetlen szabad szegletet sem.Ezt nevezik horror vacui-nak,minden mozdulatoddalbetöltöd a felületeket, mert sehonnan nem engedszki -és el. Kibontod önmagad, pereg minden szavad,amely beléd volt tapadva idáig. Színes izzók rendezik át a környezetet,Mindeközben úgy… Continue reading
-
Metrum // a legközelebbi, elfelejtem a naplemente színét., sziluett
Géczi Lajosa legközelebbi az önarcképed kockacukorhoz hasonló olcsó kategória mennyi minden kapható a legközelebbiben. és mégsem kapok semmit. arról kellene írnom, hogy a dagályidején lévő üvegkristályok mennyire törékenyek. bálnavadászat indul. és aznap kihajoltam. hogy fent szemben válnak az előszobában. akkor voltál ilyen te is. egy bádogjézus minden dohányzásra kijelölt helyen elfelejtem a naplemente színét. mint egy vihar előtti légüres tér, megöleli peremét a… Continue reading
-
Metrum // Csendhegyek között
Guszti ÁgnesCsendhegyek között varas beszélgetésa tüdő csak a szájmondattöredékek botorkálnak a befejezetlen szobábantéged keresnekpedig itt vagy a szavak mögöttcsendhegyeket kerülgetünkfelhalmozódik a hallgatásegy katicabogár emelkedik az erdőzöld májusi fénybeés magunkra hagy Continue reading
-
Metrum // Egy kis esti séta
Mucs BélaEgy kis esti séta vagy én járok körbe-és-körbevagy a város lett kurva-rekurzívdudáló rózsafüzérbe állnak össze az autókdugó van – az imákugyanígy tolulnak fel bennem és továbbmegyek nézem az emberek seggét mert igen – tulajdonképpen milyen furcsa kisszájtól-ánuszig szelvényezett-teremtmények vagyunkvagy a napfényre lobogó túl-bonyolult fehérjék és továbbmegyek mert odaföntről döglött zászlók bámulnak rámés én verset akarok… Continue reading
-
Metrum // Némakacsák
Babos Zonga RebekaNémakacsák Áhítattal figyelték apámat a kacsák.Köré gyűltek, miközben a kést fente,tudatosan togyogtak a vesztőhelyre.Ködös reggelen nem vártak kukoricát.Pihésként ismerték meg a kezet,engedték, hogy elkapja őket.Ismerős szorítás elől nem menekültek,nyakukat csendes odaadással kínálták.Félelmet nem ismertek, a levegőt fájdalom helyett hála telítette. Lágyan hullt a vér, vörösen csillogtak a tollak. Kivétel nélkül odagyűltek,nézték a nekik suttogó halált.Tarka, apró… Continue reading
-
Metrum // Zizeg
Hajdú Lilla RékaZizeg Lépéseid tompák.Úgy várakozni rád, ahogya szárnyasok a téli napszakban.Kiszórt eledelként,egymás elmorzsolt ideje vagyunk.Apró felvillanások – kibontakozások –esetleges kezdetlegességek.A pillanat sodor, az elrejtettség itt,most nem érvényesül. Az elragadtatás pihéjekéntszámláló lenni,azzá válni valakinek, neked. Aluszékonnyá válsz, tájidegenné. Mettől – meddig tart a határvonalegymás mentén? Hajdú Lilla Réka 2001-ben született Magyarország északi részén.Általános iskolában már elkezdte érdekelni… Continue reading
Kaleidoszkóp 