Bánkövi Dorottyahangyák.istenek félbehagyott mediterrán utcarészlet hátlapjára tűnődött az aznap föltalált olvasómennyi víz a tenger gyönyörködnede hangyabolyba ül folyton vagy gödörbea tequila meg a konyhasókiborult bár meghatódni akartott éjfélkor elment az áram délbenébredt kihányt emlékekben répadarabokkimosott hajnalok száradnakkell fény szellő mégis zárt ablakvagy tükör elé ülfeloldani az estéketerőlködésbea tenger belekékülnézed a festéketilletlenek lettek a színek mindegyhányfélék Continue reading

Rásó AttilaOtt akkor beszéltem én előttedsokkalteáztunk kávéztunkperegtek szavak mondatok témákokkal gondoltam ez így működikműködhetmégis elkerült vagyelkerültem sorraamit annyian keresnekaztán találkoztam veledés még megsetalán egy köszönés voltegybeolvadtunk január végénmint két hópehely ott akkor rájöttemahhoz kell csak igazán fülhogy a közös csendetmeghalljuk Continue reading

Sárkány TímeaBoszorkányok nyara ezen a nyáron hátat vetünk a fiúknakelfelejtjük simogatásaik körvonalátarcunkat saját kezünkkel fedezzük felönnön szépségünkértnézünk hosszan tükörbemegismerjük rétegeit a félelemnekhajat vágunk fogyó hold alattcsaládmintákkal csomózott szőnyegeken heverünkdúdolni kezdünk halkanmeg merjük érinteni a testünketmozdulatainkat napsugarak fényesítikelhallgatnak a hátunk mögé képzelt királyfiakbelső morajlásunk egyre erősödikszavak bukkannak felénekelünk tükörnek szőnyegnek kertnekbelesimulunk az időbeölünkben a föld forró Continue reading

Szálinger BalázsBOLDOGSÁGUNK MADARA I. Ha elmesélném másfél évemet,Amit odafent, a boldogtalanságHegyeiben töltöttem, fenn az apróFalvakban, a boldogtalanságKis falvaiban boldogtalanul,A boldogtalanság kis vizeibenÚszva, odafent, a boldogtalanságLevegőjét már tökéletesenIsmerve, megszokva, tüdőbe húzva,Odafent, a földi boldogtalanságFelhői alatt, a boldogtalanságKis tüzeiben a boldogtalanságKis húsait forgatva és ölembeVéve, fújkálva és szinte szeretve,Másfél évemet a hegyekben állva,Ülve és élve, várva, félve, Continue reading