Bánkövi Dorottya
hangyák.istenek
félbehagyott mediterrán utcarészlet hátlapjára
tűnődött az aznap föltalált olvasó
mennyi víz a tenger gyönyörködne
de hangyabolyba ül folyton vagy gödörbe
a tequila meg a konyhasó
kiborult bár meghatódni akart
ott éjfélkor elment az áram délben
ébredt kihányt emlékekben répadarabok
kimosott hajnalok száradnak
kell fény szellő mégis zárt ablak
vagy tükör elé ül
feloldani az estéket
erőlködésbe
a tenger belekékül
nézed a festéket
illetlenek lettek a színek mindegy
hányfélék az ívek ívnak a halak
egy ideje nem hallak hívek
kántálják tele az éjszakákat
hívlak csend mindegy
mindenki elhagy
nézem a rendet
kiköpöm meggymag
megyek hagylak
a boldogság ennyi
vagyok
ha hagynák
istenek nézik
a napok
vonuló hangyák