Györei A. ZsomborPolixénia csókja Élénken él az emlékezetemben a képe,Ahogy játszva meglibben a báli ruhádÉs bár fájón mellette ezer emlékem lép beEgy téli éjjelen, bezárt ablakon át,Az emléked minden egyes zord éjjelem éke,Csak ne hozná magával a szörnyű magányt. Figyelem a sötétben sok surranó árnyat,Kísértetekkel táncolsz odakint,Felébreszti bennem az egykori vágyat:Felkérnélek arra a táncra megint;A Continue reading

Hajdú Lilla RékaHullás Valójában mindig a halálra készült, kezdve kiskorától, már vele született, a meghalás vágyával, hogy amikor bejöttek hozzá megnézni minden rendben van-e, akkor úgy tett a ‘kiságyban’, mintha aludna, pedig ébren kellett volna lennie – “gondolták”. Addig szorította össze szemhéjait, olyan mélyre, mígnem elpattant az ér a szemében. Sürgősségire vitték azonnal, megállapították, hogy Continue reading

Rostás Mihály//EGYMÁSBA CSENDESÜLT FELEDKEZÉS//  A.  képet éreztetett. egy Kaposvár felé haladó hazugság  sosem felemás. most kitárult lombok  rügyeznek az újév derekán. sörtét hoznak. szomorú vasárnap egy tómenti faluban. fél év kilátások. majd lépsz. lépek.  gyertek kétezresek.  K.  nagyobb kabát.  már úgyis mindegy. keserű. komor folyosókon jól áll kezemben egy haldokló egér. fény alatt jól áll neked, hogy halálhír esetén köttetsz egy új előfizetést.  mindent megunsz. mégsem léptünk.  K/2.   egymásba csendesült feledkezés.  mauzóleumi ábrázatok. Lucifer Continue reading

Lágy KornélVers arról, hogy lehetnél a telefonom háttérképe Hajnali kettő.Párat pöfékela vietnámi instant leves,mint hamutartóbana friss cigarettacsikk. CsirkésŰ – azt írja.Nem látott ez soha igazi csirkét. Arra gondoltam, lehetnéla telefonom háttérképe.                                    Elküldve 2:14 Gombafelhő közepén ködlámpa.Nem villával kellett volna elkezdenem.Már késő.Nem mosok elmég egy kanalat se.A végét kiiszom. Túlfűszerett utóíz. Amúgy írtam neked két Continue reading

Filotás KarinaA füredi kikötőben A füredi kikötőben állt egy vitorlás.Ott várt téged minden este.A hullámok csobbanva haltak el,a betonhoz vágott testük visszahullottaz anyaméhükbe.Percenként az órájára nézett.Tovább pusztultak a vizek a hajófatestén. Elnyomták a szívrepedést.Azt ígérted, eljössz.Halat is fogott.Új hálót készített, azzal halászta ki.Keményített lepedőn terített,úgy megszeretett.Mondott szavaidon csüngött,nem is aludt el.Másnap az esküvői harangra kelt.Látta Continue reading

Bandicz Bálint BarnabásIntelmek Megint áttörtünk egy falat, testünk szétszórt darabjai némán szalutálnak a semmiben. Nézz körül a romok között! – hátha találsz még valamit az egykori önmagadból.  S ha nem, hát lásd a tóvíz csalfa tükrének lelked, melyben megmerítkezhet bárki, ha kedve tartja, de a holdfényben visszatetsző formákat meg nem törheti.  Aztán alakulj, változz, érezz, ahogy Continue reading