Metrum
-
Metrum // Fülledt
Kosztolnyik TamásFülledt Amikor egy baszott meleg naponFelhők felnőtt fejed fellett pillednek elVárod, hogy jöjjön a zápor,Közben tudod,Az eső ilyenkor annyira vak,Nem hűt bazdmeg, fűt!Az idő maga árnyéka,Trópusi mód, csepeg a kandúrra,Mert összetörték apró, pici tejes bödönjét. Kosztolnyik Tamás (alias Péni Szecső), 18 éves. Az írás, ahogy szerinte sokunkat valamilyen feldolgozási módszer eszközeként érte el. Jómaga több… Continue reading
-
Metrum // Jogtalanul
Babos Zonga RebekaJogtalanul Az a baj, hogy a sebfőző sem marja le kalitka ajtómról a zárat,pedig jól jönne; a karmod nyomán még mindigszivárog a vér, ahogy újra és újra játssza a lemezjátszó a tiltakozást. A verejtékszagtól előjön a klausztrofóbiám, mert te úgy döntöttél helyet igényelsz az önéletrajzomban.Nem volt jogod. Akkor nem tudott megmenteni senki, de az… Continue reading
-
Metrum // erkélyen
Géczi Lajoserkélyen múltkor arról dumáltunk, hogy nem vagyunk tökéletes egyensúlyban.hiányzol erről az erkélyről. leugrottál valamiért, másfél óra múlva újra belekezdesz egy már lejárt mondatba. ha felajánlanának neked egy erdőt,mit telepítenél rá? vadat? autópályát? a közös elefántot elcseréltük valami kínai kakasra. a bölcsesség úgy is távolsághoz vezet. ágy mellé szórva a maradék gyros. már lejárt: azonosulni tudunk ezzel a helyzettel. Géczi Lajos… Continue reading
-
Metrum // Csillagmesék, Homok
Guszti ÁgnesCsillagmesék a háztetők csúcsán fennakadócsillagfényvégtelen meséket suttoga földnekszavai lágyakmint az esőcseppekközött feszülő tisztaságés az élet örökkévalóságavisszhangzik bennük Homok az ébredés fénye átszűrődik a testemena ráncos alkonyatra gondolokaz egyre szűkülő tölcsérszorgalmasan vezeti a homokot a mélybe kávét forraloka fény a párnán maradpihen Continue reading
-
Metrum // Február 13., Cossante a fényről és úgy rólad általában
Nyeste NorbertFebruár 13. kissé magányos lenne a kedd este,ha nem lennél itt nekem, a verses te,akihez most szólhatok. körülveszel. ahogy az ágyamból nem távozikmár hónapok óta a párnád,úgy te sem távozol a fejemből –akkor sem, ha kulcsra zárnám. körülveszel.átölel a gondolatod.elolvadok benne. Cossante a fényről és úgy rólad általában Felkapcsolták az első lámpákat,a fény-árny játékok… Continue reading
-
Metrum // Veszteglés
Hajdú Lilla RékaVeszteglés Ezek a folyton rohanó majdok.Elsietjük az időt és egymást.Utalás vagy egy történetében. A csendet kaparod,hogy lefejts róla egy felgyülemlett emléket.Minden megfigyelésen alapul.A hozzászokott időhöz térsz vissza.Mellékszállá válsz azon a roston,ahol az irha és a kéreg kötőtűje összeért,majd foszlásnak indult. Hajdú Lilla Réka 2001-ben született Magyarország északi részén.Általános iskolában már elkezdte érdekelni az,… Continue reading
-
Metrum // Bátorító
Mucs BélaBátorító esettanulmány egy vers születéséről kialszanak a lámpák benned hold kélfelébred a varázserdő lágy folyók szakadnak felpatakokban a hold teje valamik szopják denevérekcsattogtatják a puha levegőtne félj szürke lebegésbe rándult a városházak úsznak egy szeánszban amerre mésztépett útburkolati jelek szavaidértelmüket vesztikne félj lelki szerveid az égre szegezedfent és lent között kifeszítvefigyelmed egy árbóc vagyegy… Continue reading
-
Metrum // A várakozás allegóriája
Filotás KarinaA várakozás allegóriája A kezed festékszagú. A belső vértől hangos. Kopog, forr, sikít, belül minden vagdos. Gyakran léket kap az emléked, kiúsztatlak. Várlak, hogy leöld az izzást, tested a múláshoz odafér. Elbírod még a melegét, csak most, megint. Meghajlik előtted a teremtett egész. Sárga parkok múltja zöld. Előled menekült megújulásba, melléd fekszik pihenni. Anyám sokat mesélt rólad. Nagy szerelmek ideje voltál. Itt vagy megint és én néha zajos hallgatások alatt benned szerettem volna megszületni. Filotás Karina Székesfehérváron születt… Continue reading
-
Metrum // 23:23, 16:42, 07:55
Rostás Mihály23:23 hitvallások görnyednek egy körút peremén. misztifikált lelkiismeretként hivatkozunk keleti tanításokra. csak szóbeszéd volt, hogy járt köztünk egy selyemmel kent földesúr, aki halált szórt a méltatlanokra. most kezem peremén válik ki minden, amit tanultam. 16:42 nem kérheted elvitelre, ha eleve felégették. nem hozhatod előbbre, hogy éljen. jégben tücskök, az ugrás széle. az előzőt megölte, mert közel volt a tűz. az ideit megöli, hogy énekelnie kell. pattogó kukoricák a fazék tükrén. nem emlékszem mit mondtam nekik, mikor gyerek voltam. 07:55 eltűnt… Continue reading
-
Metrum // Útkereső, Tündér
Guszti ÁgnesÚtkereső keresi a keretekethogy szilánkosra törje őketaztán szilánkokra szakadvalebeg a világ darabkái közta talaj: csak ábránda gravitáció: illúzióaz ember: a föld és az ég közé feszített küzdelem Tündér szelíd vagy, mint a vízkitartó alázatossággal mosod el a hegyeketszándékaid átlátszók, mint az időa te gerincedet nem a keserűség keményíti megmíg szavakkal karcolgatom a felszíntte elmondod… Continue reading
Kaleidoszkóp 