Hajdú Lilla RékaEgy egész erdőt Magához szólít a hely, tárgyává teszi azt,aki vele együtt nyúlik, a fák ívét követve.Megdermedt kövek tapogatóznaka tüdejében. Lehetne ez a feloldás helye,de folyton közbeszól a belső zsivaj.Botorkálás, barangolás, bolyongás, bebábozódás. Minden beton, ami ösztön. uralkodnak testemen a vágyak,a fénycsóvák önkényesen helyezkedneka törzsekre. Maguk döntik el, hogy melyik levél,ág, lomb alá… Continue reading

Guszti ÁgnesElszakad egymáshoz meszesedett háztetőpikkelyek alattmohásodnak a szép emlékekformátvesztett árnyékokúj mértéket keresnekfakóra ázott teafilteraz akarás fáj mégis édesa hiány ésbelerozsdásodnak a húsbaa régen szúrt sebek Lebegés a napkorong vörösen olvad bele a tóbanem törődik a vak és süket iszappalpedig narancs fotonjai lefelé szivárognak a puha vízbenelemi részecskénként vonzza a mélység észrevétlenül fakul ki a tóvörösnarancsbarnának… Continue reading

Mucs BélaÉjjeli fürdés Éjjeli fürdés ez,gázolás sötét vizekbe.Örvénylő lomb fejünk felett, viharjelzés,valami úszik:  pikkelyek simítják vádlimat. Langyosnak érzek mindent, most jobb a víz alatt, mint felette,csupaszabb vagyok, mint a partmenti fák gyökerei,odakint hagytam a lelkemet,mint a törölközőt a lejáró korlátjára terítve,a szél le fogja fújni onnan,a kövek közt lelek majd rá,átázva,földesen. Continue reading

Nyeste NorbertTemplomkert Egy szimfónia utolsó akkordja,melynek kicsengése csupán tompa űr,Egy hegy kietlen, kopasz orma,melynek egyke fája lomha nyűg, egy templom, mint múló korok örök értéke,melynek vaskos harangjátéka süketít –kormos hangja elnyúl a sírkert végébemelynek területét egyre gyarapítja a falak között. A magány, holdudvarában forog –egyedül nem létezik. Nyeste Norbert 18 éves, szegedi biológia szakos gimnazista.… Continue reading

Major Fannikelyhek királynője tudod, a fák. ez sosem lesz könnyebb –  köszönet és öröm; az érintés  összehintett, súlyos, takaró-avar. bár, a világ kint van, és mennyivel  szebben szól a teljesség, mint az akarat – mindeneddel váltsd meg magadat.  tudod, hiába véded azt, ami megöl, ha nem a szituációk (mindig lesznek),  az érzelmek tesznek szomorúvá.  csak az a lengő októberi falevél, ami számít, mikora fény… Continue reading

Babos Zonga RebekaHiába A múlt felé márhiába repül madár;nem talál otthont. Ami maradt A fészek helyénlerágott csont maradék;ezek voltunk mi. Continue reading

Géczi Lajosvalami dal hallottam a csónakok szívverését a szavak kiestek rég a zsebemből, akár a százasok, felszedi őket néhány galamb és eltűnnek a villamoskerekek közt. mint egy puzzle:valahogy sosem lesz kész. mintha egy fekete-fehér film lennél, sosem szólnál, tátognál valami dalt  az utolsó cigaretta olyan, mint a szeretkezés: mégis azzal zárod. majd megáll egyszer minden. mondod nekema mondandódat, hogy fáradt vagy,hogy a… Continue reading