másodközlés
-
Prizma/Zoltán Tamás

Zoltán TamásSzerethetetlen(részlet) bevezetés Nagymamának miatyánk-szaga volt. Nem csak a templomban. Otthon is. Akkor is, ha füstölt kolbászt reggelizett, hagymával. Akkor is, amikor gondosan megélezte a nagykést, mielőtt elvágta vele a tyúkok torkát az udvaron. Akkor is, amikor gondosan beletette a négy újszülött kismacskát a zsákba, aztán elásta őket a kert végében. Gyúrta a tésztát, könyékig Continue reading
-
Prizma/Szendrői Csaba

Szendrői CsabaVÁR Addig írnék egy verset a várakozásról…, aztán megérkezel. Na mindegy, majd írok egyet, ha elmentél, arról, hogy nem jössz vissza többé. Ilyenek ezek a költők. Gondolom. Honnan tudjam… Múzsa akartál lenni, szóval… bár semmi kedvem hozzá, írok verseket. SZERETLEK TE BÜDÖS KIS KURVA! – Ezt lehet vajon szeretettel kimondani? Esküdni mernék, hogy az Continue reading
-
Prizma/Tandori Dezső

Tandori DezsőMintegy kaleidoszkóp: tandoridoszkóp „Gyerünk akkor, angyalom: mint a műtőasztalon.” – Eliot és N. N. Á. nyomán Az egzisztencialitás = a tematizálatlan. Az elérintés ábrázolhatatlan. Jelzése: Az elérintésnek nincs elérintő pontja. Az érintésnek van érintési pontja. Képzetesen mégis: egy érintéshely búcsúzóul akkor azonos egy elérintéshellyel – jaj, emberi kényszerképzetek! –, ha mindkettő – mint ugyanaz – végtelen számú képzetes Continue reading
-
Prizma/G. István László

G. István LászlóKérés Tegnap arra kértem Istent, olyandolgok vegyenek körbe, amikértnem kell mind az öt ujjamatkinyújtanom. Nem akarokkaparni gesztenyét, nem akarokúgy a földön élni, hogy tíz ujjammaltúrjam a földet, amivé leszek,amelyből vétetek. Késhez, villához eléghárom-három ujj. Ha magasrólzuhanok le, hogy tapogatózvaösszeszedjem maradék erőmet,nem kell minden ujj. Alvásbólébredésbe érve kell mindkétkezem, de ujjamra semmi szükség,úgy vetem Continue reading
-
Prizma/Takács Nándor

Takács NándorA mozgó kikötő Az ébrenlét fölszedi a horgonyt. Töredék gondolat marad, lélegzet sodorja el. A függönyök mögül figyel valaki. Kikacsint a sötétség szöveteiből, rossz álmot hoz, de magát föl nem fedi. Holnap pedig már más függönyöket mozgat meg a szél. A vihar Ágyában ide-oda forgatja fejét, szeme előtt lila s barna ködben alakok jönnek, Continue reading
-
Prizma/Simon Márton

Simon MártonA világ legkoszosabb poharai Nem merem bevallani a növényes applikációnak,hogymeghalta fokföldi ibolya. Hogy megöltük, túlzás. Akármit csináltunk vele,lehetetlen voltmegmenteni.Néztük kétségbeesetten, kivittük a konyhába,bevittük a konyhából, tehetetlen fontoskodással.Sokáig nem szenvedett, mi egy kicsit azóta is, pedig nem valami nagy tapasztalata pusztulás banalitása. Hiába hordod neki,hiába viszed neki,hiába engeded ki a csapot,ahogy kérte. A te tekinteted Continue reading
-
Prizma/Locker Dávid

Locker DávidAz empatikus barátok az egyetemről közbelépnek Mikor a harmadik barátunk szerelmével feküdtem le,„közbelépést” szerveztetek.Gondolom, ezt is az Így jártam anyátokból szedtétek,mint a többi közepesen képzett fiatal értelmiségi.„Ha így folytatod, előbb-utóbb magadra maradsz” –mondta M., az empatikus bölcsészlány,aki mindig szerette tudni,ki mit csinál este nyolc után.Ezután a képlet:unicumok és monológok„a tradicionális szexuális közmorál fenntarthatatlanságáról”. Aztán a Continue reading



