Pál Dániel LeventeIde Újbuda messze van Ide Újbuda messze van,az újpolgárság, az újháztartásbeliek,innen Delhi csak egy álom,elalvás előtt egy gintonic,és az egész utat, átszállást,két földrészt végigalszom,végül egy napsütötte nyugágyonbiztonságot adó ölelésben ébredek. Ide nem hallatszik elfélretolt exférjek pusztulása,se hálószobából kizártsokgyermekes apák némasága,se a vacsora utáni bármiellenes posztok elégő kalóriái,se Európa toxikus relációkbanalulmaradt sóhajtozása. Ide nem Continue reading

Bánkövi Dorottyahangyák.istenek félbehagyott mediterrán utcarészlet hátlapjára tűnődött az aznap föltalált olvasómennyi víz a tenger gyönyörködnede hangyabolyba ül folyton vagy gödörbea tequila meg a konyhasókiborult bár meghatódni akartott éjfélkor elment az áram délbenébredt kihányt emlékekben répadarabokkimosott hajnalok száradnakkell fény szellő mégis zárt ablakvagy tükör elé ülfeloldani az estéketerőlködésbea tenger belekékülnézed a festéketilletlenek lettek a színek mindegyhányfélék Continue reading

Rásó AttilaOtt akkor beszéltem én előttedsokkalteáztunk kávéztunkperegtek szavak mondatok témákokkal gondoltam ez így működikműködhetmégis elkerült vagyelkerültem sorraamit annyian keresnekaztán találkoztam veledés még megsetalán egy köszönés voltegybeolvadtunk január végénmint két hópehely ott akkor rájöttemahhoz kell csak igazán fülhogy a közös csendetmeghalljuk Continue reading

Szálinger BalázsBOLDOGSÁGUNK MADARA I. Ha elmesélném másfél évemet,Amit odafent, a boldogtalanságHegyeiben töltöttem, fenn az apróFalvakban, a boldogtalanságKis falvaiban boldogtalanul,A boldogtalanság kis vizeibenÚszva, odafent, a boldogtalanságLevegőjét már tökéletesenIsmerve, megszokva, tüdőbe húzva,Odafent, a földi boldogtalanságFelhői alatt, a boldogtalanságKis tüzeiben a boldogtalanságKis húsait forgatva és ölembeVéve, fújkálva és szinte szeretve,Másfél évemet a hegyekben állva,Ülve és élve, várva, félve, Continue reading