Takács Nándor
Öreghálás

2013. szeptember 28.,
Bakonybél – Németbánya – Csehbánya – Bakonybél
J. szerint megtettem vagy harminc
kilométert, Ha valaki, ő meg tudja
ítélni. Térdem aznap adta fel először,
hazafelé, a Fehér-kő árokban. Mire
a faluba értem, az utcán egy lélek se
járt. Csehbányáig gazdag volt az út,
Pápavár alatt ritka gombákat fotóztam.
Őzek legeltek a régi vasúti töltésen,
Jáger-réten nyílt a kikerics. Kő-hegyen
egy fiatal bika megijedt a kamera zajától.
Öreghálás után alig találtam a jelzést.
Hosszú kaptató jött, s a Felső-Hajag
oldalában elhagyott erőm. k. l.-nek, ki
azóta meghalt, tetszettek a képek; nem
látott azelőtt harkály-tintagombát.
Számomra a legkedvesebb felvétel, amin
égszínkék boglárkák isznak egy szikkadt
pocsolyából, s a panorámakép a Hajagok
tömbjéről. Megvártam, míg a terepjáró
elég messze ér, csak aztán kattintottam
el a gépet. A volánnál csüggedt férfi ült.
Sokáig tűnődtem, hová igyekezhet.
Takács Nándor 1983-ban született Móron. Költő, író, a Műhely folyóirat szépirodalmi szerkesztője. 2024–2027 között a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként Bakonyicum című verseskötetén dolgozik. Legutóbb megjelent kötete: Rádiócsend (versek, Napkút Kiadó, 2024).
