Glózer Ádám
Tanulópénz
A minap vettem fel egy random kurzust,
nem volt durva: ötperces szeminárium.
Egy roma asszony vidékről lyukat beszélt a fejembe,
ledobálta a csillagokat; mint a vízfolyás, rezignáltan
tegeződött és magázódott kedvére.
A vizsgadíj csak párezer volt,
tudtam: odaadva el is buktam az egészet.
A vizsgadrukk még mindig a gyomromat bassza,
mintha csak romlott kaját zabáltam volna.
Mikor odébb álltam, egy részeg
kerekesszékes kezdte hegyi beszédét,
de már nem volt kedvem pótvizsgázni.
Pásztó
bámulom a hegyet a városból
talán Mózes is így nézhette merően
de én nem tervezek felmenni rá
ugyanúgy a semmi közepén érzem magam
csak én nem a sivatagban vagyok
és nem leszek hatszáz éves soha
bár a hajam már elég hosszú
és ha bot kerül a kezembe
mindig elképzelem hogy ő vagyok
a hegyet bámulom, miközben
a nap úgy ontja magából a melegséget
olyan fényes és világosságot adó
mint egy égő csipkebokor
egyre erősebben
egyre bántóbban hirdet figyelmeztet
hogy eljön a megváltás a szabadság
az ítélethozatal napja közeleg
nem emberi nyelven mondja
így a legtöbben nem is érthetik
de én érteni vélem
a hegyet bámulom mint ő
én is mondtam már hogy engedd el a népemet
csak nem ilyen tömören
és mindig kicsit máshogy
először dadogva aztán egyre bátrabban
ebben sokan hasonlítunk Mózeshez
az egyik legesetlenebb próféta
esendő mint mi emberek
dobálom ki táskámból az elhasznált busz- és
vonatjegyeket amiket kényszeresen
belégyömöszöltem mert jobban akartam
vigyázni rájuk mint a tízparancsolatra
a hegyet bámulom vágyódva
hogy hazajussak
ahogy ígérte a gps
vándoroltam majdnem negyven percet
hogy elérjem a buszt
ami végül ide dobott le
a sokadik random település
ahol átutazóban vagyok
a buszállomás előtt úgy voltam
ha zöldre vált előttem a lámpa
isten velem van
a vörös-tenger megnyílt
és zöld utat kaptam
ha isten velem ki ellenem
a hegyet bámulom mintha valamit
keresnék odafönt
nem istent nem a népemet vagy egy új hazát
hanem az igazi életet adó
tejjel-mézzel folyó Kánaánt
pedig nincs ott
nekem fel se kell mennem hogy meglássam
Sötétedő délután
Árnyalt tushegyek,
koszos-arany, szilva ég,
sziluetterdő.
Glózer Ádám belpesti bölcsészgyerek, született 2004-ben. Több éve angol történelmet, irodalmat és nyelvészetet tanul a Károlin. Szereti a nagyváros pörgését, de a nyugalmas vidéket is otthonának érzi. Slamer, feltörekvő költőszerűség, aki szövegeket ír (vagy fordít), amióta csak az eszét tudja.
Kaleidoszkóp 