Géczi Lajos
Erika Meitner fordítás
North slope Borough
My heart is an Alaskan fishing village during whaling season,
which is to say that everyone is down by the thawing sea.
The huts on stilts are empty, and my heart is a harpoon,
a honemade velveteen parka, hood lined with wolferine.
My mouth has no zipper, which helps me remember
how to say O. O I miss home. When I close my eyes, I see the F train’s twin headlights blooming into the station.
When I close my eyes, its warm wind sweeps hair from my face,
the way my grandmother did with her hands, to see my eyes.
Home is the place with plastic slipcovers on the couch.
Home is the place with heavy brown shoes misaligned at the door.
When I close my eyes, I look for an entryway into the earth.
I dream of a porcupine, though I can’t recall if I’ve ever seen one.
I dream of my dead friend, who has no voice, but tells me to slow down.
We talk together to the neighborhood bar. It is summer. It is night. I have no choice. In my dream, my dead friend gives me a fish.
I roll it up like a newspaper. I put a tootpick in it and we walk slowly to Brooklyn. My words don’t mean anything, because right now
my son is coughing in another room. I can hear him trough te walls.
He sits up in his crib and waits for me. The world is a hollow
white door; when I close my eyes, it spins like a dime on tile.
It spins like something gentle knocked off a table. One day,
my heart will ascend from the subway tunnel.
One day, my heart will ascend from the subway tunnel. It will burts
into sunlight pat the Court Streeet Station. My heart is a chainsaw,
an awl boring through leather. My heart is old-school graffity-
a tag that zigs on metal, gets applause when it pulls into the station-
it’s that uplifting. Some days the world is too lonely. My heart wants to play chess with another heart inside my body.
Északi lejtő Boroughban
A szívem egy alaszkai halászfalu a bálnavadász szezon idején,
ami azt jelenti, hogy mindenki lent van az olvadó tengernél.
A cölöpökön álló kunyhók üresek, és a szívem egy szigony,
egy bársony párka, ami a kapucnija farkasbőrrel bélelt.
A számnak nincs cipzárja, ami segíthet emlékezni arra,
hogyan mondjam ki az O-t. Ó, hiányzik az otthonom. Amikor lehunyom a szemem,
látom, ahogy az F vonat kettős fényszórója bevilágít az állomásra.
Amikor lehunyom a szemem, a meleg szél félresöpri a hajamat az arcomról,
ahogy nagyanyám tette a kezével, hogy lássa a szemeimet.
Az otthon az a hely, ahol műanyag huzat van a kanapén.
Az otthon az a hely, ahol a nehéz barna cipők rosszul állnak az ajtóban.
Amikor lehunyom a szemem, a földbe vezető bejáratot keresem.
Álmodom egy tarajos sülről, bár nem emlékszem, hogy láttam-e már valaha.
Halott barátomról álmodom, akinek nincs hangja, de azt mondja, hogy lassítsak.
Együtt beszélgetünk a szomszédos kocsmába. Nyár van. Éjszaka van.
Nincs más választásom. Álmomban a halott barátom egy halat ad nekem.
Összetekerem, mint egy újságot. Beleteszek egy fogpiszkálót, és lassan
Brooklyn felé sétálunk. A szavaim nem jelentenek semmit, mert a fiam
éppen a másik szobában köhög. Hallom őt a falakon keresztül.
Felül a kiságyában, és rám vár. A világ egy üres fehér ajtó;
amikor lehunyom a szemem, úgy forog, mint egy tízcentes a csempén.
Úgy forog, mint amit finoman leütöttek az asztalról.
Egy nap a szívem felemelkedik a metróalagútból. A szívem mint egy láncfűrész,
mint egy cipészár, ami átfúrja a bőrt. A szívem egy régimódi graffiti-
egy címke, amire tapsolnak, amikor cikkcakkba behajt az állomásra-
Felemelő érzés. Néha a világ túl magányos. A szívem
sakkozni akar egy másik szívvel a testemben.
Erika Meitner Amerikai költő, született 1975-ben. Weboldala: erikameitner.com
Géczi Lajos Kaposváron tanult a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol OKJ Dekoratőr szakon végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte a Festőművész mesterdiplomát. A diploma megszerzésével jelentkezett Képzőművész-tanári szakra szintúgy a Művészeti Karon.
Hasonló művek:
Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.
Kaleidoszkóp 