Géczi Lajos
Erika Meitner fordítások
In Dispraise of Heat
The baby has a 104 fever this morning.
I pump him full of Motrin.
Our neighbor Ruth insits on cool washcloths.
She tells me to put them in his armpits.
She says she’ll pray for him.
I say thank you though we’re Jewish.
She means to ask Jesus fo help on our behalf.
My friend from grade school died this week.
He had been missing four days before they found him in a subway.
His mother went to the Bronx one morning.
One morning like any other she went to identify his body.
I describe my son’s fever to strangers.
I say he is burning up.
A woman leaves an iron on a white shirt.
She is subject to domestic distractions.
A woman smokes in bed and her cigarette slips.
While she dozes is lands on white sheets.
Her children are subject to unnecessary peril.
All the mothers give me advice.
There are alcohol baths, ice baths, alternating medications.
There are stories of undiagnosed pneumonia, of roseola.
But even my son’s small bare feet are flushed with fever.
They fiddle with each other in his restless sleep.
My friend escaped from a locked psych ward.
My friend went out into the city.
There were sons huddled near office buildings.
There were sons busking for change in commuter stations.
When someone escapes like that,they call it eloping.
In grade school my father put a chain-link fire ladder under my bed.
Just in case, he said, I thought right away of leaving.
But we implement measures.
We will place cool hands on the foreheads of burning sons.
We will return them gently to bed.
A woman warms herself by a woodstove.
Her skirt shifts in the heat and it is nearly always fatal.
You can hear it in the whistle of the kettle.
A hőség elítélése
A babának ma reggel 40 fokos láza van.
Telepumpálom Motrinnal.
A szomszédunk, Ruth, hűvös mosdókendőt javasol.
Azt mondja, hogy tegyem a hónaljához.
Megígéri, hogy imádkozni fog érte.
Megköszönöm neki, bár mi zsidók vagyunk.
Úgy érti, hogy Jézus segítségét kéri a nevünkben.
Egy általános iskolai barátom a héten halt meg.
Négy napja tűnt el, mielőtt megtalálták egy metróban.
Az anyja egy reggel elment Bronxba.
Egy átlagos reggelen elment, hogy azonosítsa a holttestét.
Idegeneknek mesélek a fiam lázáról.
Azt mondom, hogy szinte lángol a teste.
Egy nő vasalót hagy egy fehér ingen.
Figyelmét könnyen elterelik.
Egy nő dohányzik az ágyban, és a cigarettája kicsúszik.
Miközben szundikál, a fehér lepedőn landol.
Gyermekei szükségtelen veszélynek vannak kitéve.
Minden anya tanácsot ad nekem.
Vannak alkoholos fürdők, jégfürdők, gyógyszer váltogatások.
Történeteket hallok, diagnosztizálatlan tüdőgyulladásról, rózsahimlőről.
De még a fiam meztelen lába is lángol a láztól.
Nyugtalan álmában egymáson babrálnak.
A barátom megszökött a zárt osztályról.
A barátom kiment a városba.
Egy csapat fiú az irodaházak mellett kuporgott.
Más fiúk az ingázó állomásokon aprópénzért kajtattak.
Ha valaki a zárt osztályról elmenekül, azt mondják hogy megszökött.
Iskolás koromban apám egy láncos létrát szerelt az ágyam alá.
Arra az esetre- mondta -ha azonnal megszöknék.
Tennünk kell valamit.
Hűvös kezeinket lázas fiaink homlokára tesszük.
Majd gyengéden visszavisszük őket az ágyba.
Egy nő a fatüzelésű kályha mellett melegszik.
Szoknyája meg-meglibben a hőségben, és ez majdnem mindig végzetes.
Hangját szinte hallani a vízforraló fütyülésében.
O Edinburgh
It was night and we were always drunk
or it was day (grey day) & I bought
boxes of clementines on my way
from school & keep them outside
my window on the still so they’d stay
cool-O Edinburgh, where we’d
mash ourselves together on that shelf
of bed after you lined up shoes
to toss, one by one, at the heater
on the wall-open coils that glowed
orange for 15-minute increments
like a toaster, & when you’d hit
the button your shoes would thud
like large fish tails slapping the sides
of a boat & we rose with the wind’s
current, its November brogue, &
O Edinburgh, it spoke in tongues,
flapped doors open & shut, howled
until I couldn’t remember exactly
what happened in the dark expect
that we curled ourselves up into
the smallest specks until I wept
over a horoscope & someone else’s
tattoo & I never loved you because
I was a wall of a city I had never been to
Ó Edinburgh
éjszaka volt, és mi állandóan részegek voltunk
vagy (szürke) nappal lehetett talán és vettem
útközben egy doboz Klementint
a suliból hazafelé menet és kint tároltam őket
az ablakpárkányban, hogy hüvösön legyenek
Ó, Edinburgh, ahol
összekuporodva feküdtünk azon a
keskeny ágyon, miután cipőket sorakoztattál fel
hogy egyenként a fűtőtestre dobd
a falon átnyúló tekercseken, amelyek
narancssárgán világítottak 15 percenként
mint egy kenyérpirító, és amikor rácsaptál
a gombra, a cipőid akkorát puffantak
mintha nagy halak farka csapkodta volna a hajó oldalát
és mi csak sodródtunk a széllel
a November hangjával, és
Ó, Edinburgh, te nyelveken beszéltél,
csapkodva az ajtókat, s addig üvöltöttél
amíg már nem emlékeztem pontosan
hogy mi is történt a sötétségben
míg a legapróbb foltokká
össze nem gömbölyödtünk, amíg sírva nem fakadtam
egy horoszkóp és valaki más tetoválása miatt
és soha nem szerettelek, mert
egy város fala voltam, ahol sosem jártam
Erika Meitner Amerikai költő, született 1975-ben. Weboldala: erikameitner.com
Géczi Lajos Kaposváron tanult a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol OKJ Dekoratőr szakon végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte a Festőművész mesterdiplomát. A diploma megszerzésével jelentkezett Képzőművész-tanári szakra szintúgy a Művészeti Karon.