Orosz Adrienn
Rongybaba
A poros bekötőút pont úgy kanyarodik a faluba, mint tenyered életvonala. Gyermekkorod felé ágazik le. Puszta közepi hely, bézs színű történetekkel, egyszerű emberekkel. Mesélted, hogy a tér miként tágult ki nyaranta a forróságtól, és délutánonként milyen fárasztóvá nehezedett a sivatagos levegő.
Abban a félálomban lebegnek korai emlékeid. Hol lehetnek szerteszét szórt játékaid, könyveid? Építőkockáid natúr színe, akár a házatok fala. Rongybabád kócos fonalhaja és a belegabalyodott szomorú történet…
Talán ötéves voltál, amikor az a baba egyszer csak meghalt. A tűző nap kifakíthatta belőle az életet. Mit tehettél volna?! Fogtad, ócska cipősdobozba raktad. Elhantoltad a kertek alatt, ahol senki nem látta. Még könnyeztél is utána, ahogy azt a gyászolók teszik egy igazi temetésen.
Kora este volt, úgy emlékszel. A nap még rózsaszínűen tartotta melegen a látóhatár szélét. Árnyalatonként sötétedett. Ébredeztek az első csillagok. Alig észrevehetően mozdult meg benned valami alaktalan érzés. Tompa fodrozódás, ami visszakísért a házatokba és még napokig nálatok időzött, akár egy betolakodó.
Nagymamád akkoriban súlyos beteg volt. Otthon ápolták szüleid, nagyapáddal együtt. Egy reggel, amikor a betegágyhoz mentél, üresen találtad a fekhelyét. Nyoma veszett, mint valami hálátlan szökevénynek. Kerested mindenütt: házban, ház körül, konyhakertben. Mégis hová tűnhetett? Kint, a kertben… a kertek alatt… Eszedbe jutott a rongybaba. Halvány volt ő is, hullott már a haja. A kegyetlen nap tehet róla, hogy elpárolgott?
A síkság délibábosan remegett. Feladtad a keresést. Egyedül voltál a forró, táguló világ közepén. Kérdezni nem tudtál, nem lehetett, csupán a bizonytalan, tolakodó érzés… a fodrozódás… a hullámzás erősödött egyre. Örvénnyé csavarodott! Por és homok belekavarodott. Iszapos vízében fuldokoltál. Émelygés, zokogás voltál órákig. Aztán az őrjöngő ár elapadt. Lassan hüppögéssé sekélyesedett.
Elcsitultál. Maradt a semmi és a tér, baba és nagymama nélkül. Üres ágy, sírhant a kert határában. Sehová sem vezető életvonal. – Az érzésnek csak évekkel később adtál nevet.
Orosz Adrienn 1986-ban született Budapesten. A tollforgatás kezdete kamaszkorára nyúlik vissza, de nagyobb hangsúlyt csak évekkel később kapott.
2011 óta alkalomszerűen kisebb irodalmi folyóiratokban és online platformokon is publikált.
Kaleidoszkóp 