Kaleidoszkóp

Rítusnak nevezed,
amelyben a megtisztulás a lényeg.
Szűk járatokon jutunk el a forrásponthoz,
mindegyikben másként merítkezünk,
akvatinta módszerrel- így ismertelek meg.

A térben vezetsz,
úgy engeded szétszálazni magad,
hogy egybesimul felületed az est kupolájával,
innen kezdődik a folyamat.

Rám tapad a félhomály,
a környezetünkbe bezárt sóhajok,
a testek, szemcsék keringése,
amit mindenki magán visel.
Kiolvasztani járnak ide az emberek.

Bármilyen forma a levetkőzés,
van, aki a lélek, más a test
függelékeit vetik le.

Lámpások, textíliák, ágyazódunk,
39 Celsius foknál a talajból kinyert áramlás,
tócsákon keresztül furakodik a bőrünkbe.

Tekinteted belém olvad,
nem próbálom meg kibogozni belőle magam.
Fejem felett a prés vagy, amely tartott feszítés,
mégsem rugaszkodom attól a képtől.

Zöldes- sárgás sugarak simulnak
mindegyik sávra körülöttünk.
Fosszília burkolatba zárnak mindent,
a látogatókkal együtt.

Gyökeret hajt, csak épp másmilyet,
mint az élő természet, berendezett panorámát
alakít ki minden évben.

Térképet rajzolok a testén, pupillája fénylő hajnal,
mely transzparens lenyomat.
Rétegenként foglal el bennem területeket.
Átdolgozott, hengerelt vonások, amelyek
hozzákötnek és mederbe terelik a testet.
Annak szöveteivel egy vágott valóságot képez,
bennem.

Én kapálódzom, ugyan enyhébben,
de körkörösen süppedek bele
a másik két szorosba is.
Fokozatosan szivárogsz, foltokkal takarsz be,
felsorakoztatsz minden lehetséges kombinációt
a megtévesztés érdekében.

Több részre osztódva tudsz növekedni, minimális
fénnyel, savas talajban nyílsz ki, éjszaka szenzoros
katalizátorrá változom,
de ennek ellenére mégis cipelsz szavakon át,
amíg minden síksággá változik.

Elidegenedett táj a tested, ez már rég nem arról szól,
hogy mennyien jönnek vagy mennek, haladnak át
az év gyűrűin.
Hanem a gyűrődés fokait miképp tudod egyengetni,
ahogy összeszámolom a lélegzeted,
a kipréselt szavaidon keresztül.

Gyorsan szívódsz fel, fenntartod annak a lehetőségét,
hogy ebből bármi lehet, megalakulhat.

Szalutál a test,
végig vezettem önmagamat a kusza rendszeren.
Az elidőzést, a csempe hidegével megtöröd.
Ösztönösen telepedsz, origód nem behatárolható,
nem köthető semmilyen tartományhoz,
enyészpontként maradsz.