Kaleidoszkóp

Mekkora kétszínű picsa volt ez is:
combja fölé csúsztatta szoknyáját,
és csak egy csókot engedett sovány lovának.

Joghurtos szószba áztatott bajusz,
az alufólián sárga nikotin,
hagyma és csípős nélkül,
aszott kurva paradicsom.

Celofán, pisás járdaszegély,
visszahív a semmi semmi.
Giccs, gondoltam,
és felnyúltam neki az ágyon.

A pita nem tocsog, dolgához ért,
nem nyelvünkhöz arab barátunk.

Bent a nyárson zsírbuborékot vet a csirkehús.
Utánunk az esti, részeg romák.

Penészes reklámsivatag a körút.
Kollázsolt államférfiak köpnek tarkón.

A bölcsészlányoknak én mutattalak be.
Nem egyet hazavittem a NAPSÜTÖTTE SÁV miatt.

Tekintetek:
róluk nem írtam, vagy ha írtam is:
hogy élveztem beléjük, rájuk,

a kétszínű picsáról megjelenik
a harmadik vers, slejm a címe.

Furcsa dolog az emlékezet
hatalma, ahogy ujjaink közt szivárog
a fáradt, szikragyújtó idő.