Kaleidoszkóp

---

Like Rousseau

She stands beside me, stands away,   
the vague indifference
of her dreams. Dreaming, to go on,   
and go on there, like animals fleeing   
the rise of the earth. But standing   
intangible, my lust a worked anger
a sweating close covering, for the crudely salty soul.

Then back off, and where you go? Box of words   
and pictures. Steel balloons tied to our mouths.   
The room fills up, and the house. Street tilts.  
City slides, and buildings slide into the river.   
What is there left, to destroy? That is not close,   
or closer. Leaning away in the angle of language.   
Pumping and pumping, all our eyes criss cross
and flash. It is the lovers pulling down empty structures.   
They wait and touch and watch their dreams   
eat the morning.

---

Mint Rousseau

Mellettem áll, távolabb,   
álmainak bizonytalan
közömbössége. Álmodik, hogy folytassa,   
és onnan menjen tovább, mint az állatok, kik menekülnek.   
ha emelkedik a föld. De ott állva   
megfoghatatlanul, vágyam egy megművelt harag
izzadó szoros takarása a nyersen sós léleknek.

Aztán hátrálsz, és hová mész? Szavak dobozban   
és képek. Szánkhoz kötött acél léggömbök.   
Megtelik a szoba, és a ház. Az utca megbillen.   
A város megcsúszik, és az épületek a folyóba csúsznak.   
Mi maradt, amit el lehet pusztítani? Ami nincs közel,   
vagy közelebb. Elhajolva a nyelv szögében.   
Folyik és folyik, mindannyiunk szemei keresztbe-kasul járnak
és villognak. Ez most az, mint amikor a szerelmesek lerántják az üres szerkezeteket.   
Várnak, érintik, s nézik mint falják fel  
álmaik a reggelt.

---

Legacy

In the south, sleeping against
the drugstore, growling under   
the trucks and stoves, stumbling   
through and over the cluttered eyes   
of early mysterious night. Frowning   
drunk waving moving a hand or lash.   
Dancing kneeling reaching out, letting   
a hand rest in shadows. Squatting   
to drink or pee. Stretching to climb   
pulling themselves onto horses near   
where there was sea (the old songs   
lead you to believe). Riding out   
from this town, to another, where   
it is also black. Down a road
where people are asleep. Towards   
the moon or the shadows of houses.   
Towards the songs’ pretended sea.

---

Örökég

Lent délen, a gyógyszertárnak dőlve aludni, 
morogva a teherautók és a kályhák között, botladozva   
a zsúfolt szemeken keresztül és át   
a korai rejtelmes éjszakában. Homlokráncolva   
Részegen integetve mozdul egy kéz vagy egy szempár.   
Táncolva térdig nyújtózkodva, engedve,   
hogy egy kéz megpihenjen az árnyékban. Leguggolva   
inni vagy pisálni. Nyújtózkodva másznak
felhúzva magukat a lovakra   
közel oda ahol tenger volt (a régi dalok   
elhitetik veled). Kivágtattak   
ebből a városból egy másikba,   
ahol szintén sötét van. Egy úton lefelé
ahol az emberek alszanak.   
A hold vagy a házak árnyékai felé.   
A dalok színlelt tengere felé.

---

Incident

He came back and shot. He shot him. When he came   
back, he shot, and he fell, stumbling, past the   
shadow wood, down, shot, dying, dead, to full halt.

At the bottom, bleeding, shot dead. He died then, there   
after the fall, the speeding bullet, tore his face   
and blood sprayed fine over the killer and the grey light.
Pictures of the dead man, are everywhere. And his spirit   
sucks up the light. But he died in darkness darker than   
his soul and everything tumbled blindly with him dying

down the stairs.   

We have no word

on the killer, except he came back, from somewhere   
to do what he did. And shot only once into his victim’s
stare, and left him quickly when the blood ran out. We know

the killer was skillful, quick, and silent, and that the victim   
probably knew him. Other than that, aside from the caked sourness   
of the dead man’s expression, and the cool surprise in the fixture

of his hands and fingers, we know nothing.

---

Incidens

Visszajött és lőtt. Lelőtte. Amikor visszajött, 
lőtt, mire ő elesett, botladozva, elhaladt az   
árnyékfán, lefelé, lelőtték, haldoklott, meghalt, teljesen mozdulatlanná vált.

Alul, véresen, agyonlőve. Meghalt akkor, ott   
a zuhanás után, a száguldó golyó felszakította az arcát   
és a vér finoman szétfröccsent a gyilkoson és a szürke fényen.

A halott ember képei mindenhol ott vannak. És a lelke   
felszívja a fényt. De ő nagyobb sötétségben halt meg, mint   
a lelke, és minden vakon hullott vele együtt haldokolva

lefelé a lépcsőn.   

Nincsenek szavaink

a gyilkosról, kivéve, hogy visszajött valahonnan
hogy megtegye, azt amit tett. És csak egyszer lőtt az áldozatába,
majd gyorsan távozott, amikor elfolyt a vére. Tudjuk

hogy a gyilkos képzett, gyors és csendes volt, és hogy az áldozat
valószínűleg ismerte őt. Ezen kívül, eltekintve a nyirkos keserűségtől 
a halott férfi arckifejezésén, és a higgadt meglepettségen

ahogy a kezét és az ujjait nézte, semmit sem tudunk.

---

As a possible lover

Practices
silence, the way of wind
bursting
in early lull. Cold morning
to night, we go so
slowly, without
thought
to ourselves. (Enough
to have thought
tonight, nothing
finishes it. What
you are, will have
no certainty, or
end. That you will
stay, where you are,
a human gentle wisp
of life. Ah…)
practices
loneliness,
as a virtue. A single
specious need
to keep
what you have
never really
had.

---

Mint egy lehetséges szerető

A hallgatást gyakorolja, ahogy a szél útja
feltör
a korai csendben. Hideg reggelből
az éjszakába, így haladunk
lassan
anélkül
hogy magunkra gondolnánk. (Elég
hogy gondolkodjunk
ma este, semmi
sem fejezheti ezt be.
Ami te vagy,
nem lesz bizonyossága, vagy
vége. Az, hogy
ott maradsz, ahol vagy,
egy emberszerű gyengéd foszlánya
az életnek. Oh…)
a magányt
gyakorolja,
mint erényt. Egyetlen
látszólagos szükséglet
hogy megtartsd
amid van,
ami valójában sosem
volt a tied.

---

Hasonló művek: