Guszti Ágnes
És ideje van a szaggatásnak
az ég felé emelte szigorú ráncait
nekiment a földieknek
talán véletlenül talán
nem
a felejtés pillangói apránként
csipkedték őt ki a koponyájából
a gazdátlan fény maradt csak
bárcsak az én koponyámból is
ágasbogas gyökereit
nem a gyász tartja elevenen hanem
a hegek
Kaleidoszkóp 