Kaleidoszkóp

A paradicsom fás szárú, erős gyökeret akkor ereszt,
ha a pásztorkákat, felesleges leveleket letörjük a növényről,
mielőtt betolakodnak a tápanyagáramlásba.

Ősszel, a termény betakarítása után egy ásónyom
mélységben kifordítjuk a földet, legegyszerűbb soronként haladni,
a kimunkált, hideg gombócokat a kultivált terület középpontja felé,
egyenes háttal, törzsmozdulattal kell dobálni.

A feldarabolt földtömböket kapával szétaprózzuk,
a füjjet, a felszínre kerülő téglákat és kavicsokat kiszanáljuk belőle,
majd vasgereblyével elegyengetjük. Betakarjuk az előkészített
veteményest valamelyik emlős szarával, istállótrágyával,
hogy bemossa az eső télen, ültetés előtt újra megismételjük
az egész folyamatot. Ha fagyos a föld, ha vérhólyagosra szorítottuk
a tenyerünket, akkor is tovább ganézunk, és minden viszontagság,
minden sekélyes betolakodó ellenére mélyre dugunk mindent,
amivel dolgozni kell és nyele van, és mélyre dugva gazdálkodunk.

A Levidék a centrálpesti álparasztokat szívesen látja,
a látogatók megtapasztalhatják, milyen érzés ásni,
kapálni, földet művelni, nem a tények másik oldaláról
kapargatni ezeket a távoli jelentésű szavakat,
és megírom majd én is, hogy kinek miről szóljon
az alanyi költészet, ha meghívnak a másokról susmorogni, és sáros talpú gumicsizmámból, Pest-iszonyomból értük,
a széptenyerűekért kilépek,

csak ezt a harminc négyszögöl telket

még felásom.