Epicentrum // Színház és hajnal

Szabó Benedek
Színház és hajnal

Lármás presszókba az ember csak akkor megy, ha más választása nincs, de most van, mert az idei ősz egészen meleg, és ilyenkor hegyre kell menni. A lány örült, de ennek nem adott hangot, elcsigázták a türelmetlenkedők, mire végzett. Ilyenkor nem lehet vele akármiről beszélni, hagyni kell, hogy elmondja, amit általában szokott, hogy ez a színházi népség, aki percekkel azelőtt még Brechtet nézett, hogyan tör utat magának a ruhatárhoz, hogyan nyújtogatja nyakát a sor végén, és hogyan lobogtatja bilétáját. Olyanok, mint az iskolás gyerekek, ha kicsöngetnek – mondogatta ilyenkor.

A villamos elsikkantotta magát a kanyarban, a következő megállónál kell leszállni, majd a boltban bort és egy finom kevertet venni, azt táskába dugni, felvinni, fönt kibontani és lihegve belekortyolni. Előbb a borba, hogy hűsítsen, majd később a kevertbe. A lánynak a villamosútnyi idő nem volt elég. Péntek volt, és pénteken pénteki közönség jár színházba. A lány szerint ilyenkor több a törtetés, a nyaknyújtogatás, a bilétalobogtatás, hamar egészen belehergelte magát a dologba. A fiú tudta, hogy egy ilyen este után nem tud működni semmi, leivott a kevertből, majd odanyújtotta a lánynak. Amíg ő ivott, megkérdezte, mi van otthon, az anyjával, most, hogy nem lakik velük, bár a válasz nem érdekelte, de ez mégis jobb, mint a színház.

A lány szüleivel minden a legnagyobb rendben, vagyis dehogy van minden rendben, gondolta a fiú, de most ezt sem lehet, most hallgatni kell, okos tekintettel, és örülni, hogy legalább nem színház. Inkább kérdezett valamit a nagymamáról, akit szerencsére hazaengedtek a kórházból, nem találtak szövődményt, ami öröm, nem hal meg a nagymama, vagyis most még nem, pedig öreg, rohadtul öreg, de ezt sem lehet kimondani. A lány mesélt a húgáról, aki jól viseli a kollégiumot, de hát más város, más emberek, nincsenek mellette a régi barátok. Itt keresztnevek következtek, a fiú bólogatott, hogyne, főleg a Zsuzska, ő a legkedvesebb, a legaranyosabb, biztosan barátok maradnak a húggal, hiszen nagyon szeretik egymást.

A bor már elfogyott, a kevert is félig, a fiú arra gondolt, most még le lehetne menni a boltba, csak, hogy ne akkor kelljen, amikor feljön a nap. Ahhoz most kellene indulni, de ezzel megtörne a beszélgetés, amiért ugyan nem kár, mert most már az Anniról van szó, aki nem kedves a húggal, ezzel összefüggésben pedig csúnya, és az orra is nagy. Ha akar még italt, akkor most kell lemennie, vagy nem érne vissza, a fiút pedig másodsorban éppen ez a napfelkelte hozta fel ide.

A körvonalból apránként kibomlottak a rétet övező fák, a bokrok, meg a tujasor, ahová a borosüveget bedobta. A völgyben elcsörömpölt az első villamos, a horizonton egy tűzrakóhelynyi fény gyúlt, majd kidomborodott, félkör lett, ahogy kúszott felfelé. A lány szerint Anni legnagyobb hibája, hogy nem türelmes másokkal, türelem nélkül pedig az ember hamar egyedül marad, nagyon nagy szerencséje van a húggal, aki igazán törődik vele. Bizony, mondta a fiú, meg kellene becsülnie. A narancshasú hajnal a városra feküdt, a fiú megitta az utolsó korty kevertet, az üveget eldobta, az gurult egy kicsit, majd koccant egyet, amikor a másik palackhoz ért. Ideje menni, mondta a lány, késő van, vagyis korán, nevetett, és még haza is kell érni, mit mond majd az anyjának, ha megkérdezi, merre járt.

A fény elöntötte a rétet, a platánok levelei aranyszínnel susogtak. A tornacipők orra leverte a harmatot, ahogy baktattak, egész kis ösvényt tapostak maguknak. A hegylábnál elköszöntek, a lány megölelte a fiút, és egy kaján mosollyal megköszönte az estét. A fiú csak most látta meg, hogy mögötte a hegy már egészen fényben áll. A tornacipő hamar meg fog száradni, gondolta, főleg ha nem ül villamosra, inkább átsétál a hídon, és keres egy trafikot, hogy cigarettát vegyen. A fénybe mártott téren gyerekek és anyukák siettek át, babakocsikkal, cvekkerekkel, amíg a merőleges utcán keresztülhúzott egy sárga villamos.

Szabó Benedek 2000-ben született Budapesten, azóta ott él. Diplomáját a Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikáció- és médiatudomány szakán szerezte meg, mostani tanulmányait az ELTE Esztétika mesterképzésén folytatja. Idén verseivel bekerült az Erzsébetvárosi Önkormányzat által kiírt pályázat nyertesei közé.

Hasonló művek:

Kaleidoszkóp