Metrum // a legközelebbi, elfelejtem a naplemente színét., sziluett 

Géczi Lajos
a legközelebbi

az önarcképed kockacukorhoz hasonló 
olcsó kategória 

mennyi minden kapható a legközelebbiben. 
és mégsem kapok semmit. 
arról kellene írnom, hogy a dagály
idején lévő üvegkristályok mennyire törékenyek. 
bálnavadászat indul. 

és aznap kihajoltam. hogy fent szemben válnak 
az előszobában. akkor voltál ilyen te is. 
egy bádogjézus 
minden dohányzásra kijelölt helyen


elfelejtem a naplemente színét.

mint egy vihar előtti légüres tér, 
megöleli peremét a napnak.
akár a zajtalanság- figyeljük, hogy eltűnik. 

bármerre nézel, mintha 
egy archív felvétel lennél:
filmkockák közt lévő arcod csupán
a pillanatnak lesz a valóság része. 
aztán majd újra elfelejtem a naplemente színét. 
te pedig a kapukulcs utolsó számjegyét. 

a szembe levő szomszédok 
már rég nem köszönnek egymásnak.
vadidegen testként nőtték ki magukat. 

kemény narancsszínűvé váltak. 
nem tudják mikor jövünk el tőlük utoljára.


sziluett 

a vonat után elgázolt tetem anomáliája
szürke füst

csupán a tükörképemet akartam látni
egy ismerős szagból és a tegnapi napból

a villamosról leszálló mögött úgy ragyog, 
mintha a régi idők lenyomata

csupán sziluett

sosem lett volna más dolgunk 
mint figyelni rá 
összebújva 
egy dobozban



Géczi Lajos Kaposváron tanult a Zichy Mihály Iparművészeti Szakgimnáziumban, ahol OKJ Dekoratőr szakon végzett, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte a Festőművész mesterdiplomát. A diploma megszerzésével jelentkezett Képzőművész-tanári szakra szintúgy a Művészeti Karon.