Rostás Mihály
Koksz utca

feltettem három poharat
egy megkérdőjelezhető
asztalra.
most a tétlenek nézik, ahogy
próbálok hibázni.
sosem voltam az a
mindent elfogadó,
ezért szilánkokat sütök
hátul.
a kertben minden mozzanat
egy havidíjat ér.
bérházak közepén egy oázis.
lépcsőkön befelé,
pont úgy esik le a fülhallgatóm,
hogy a bogyók csatornába
esnek.
minden rácsot a küszöb alá
terveznek.
ennyi örömöm sem lesz.
csak annyi volt, hogy a 4-6
alatt hallgassam a Beton Hofit.
ennyi volt az öröm.
miközben a számba hugyoznak,
vakbelemet babrálják –
ennyi örömöm lenne.
pedig a húgával rámész egy kis
kokóra,
ha szexi lennél.
minden arcban ismerőst keresnek,
miközben az öröm fogalma
túlmutat ezen.
gyere és szarj a bokámra,
ha jól teszed –
vehetsz nekem egy headsetet.
Rostás Mihály 2000. október 27-én született Siófokon, egy somogyi faluban töltötte a gyerekkorát. A középiskolát Kaposváron kezdte el, de onnan 16 évesen hanyagsága miatt kirúgták. Versírással komolyabban 2018 őszén kezdett el foglalkozni, autodidakta módon. Műveiben a munkahelyi élményeit veti papírra. Azóta befejezte a középiskolát. Budapesten él.
