Kaleidoszkóp

Magához szólít a hely, tárgyává teszi azt,
aki vele együtt nyúlik, a fák ívét követve.
Megdermedt kövek tapogatóznak
a tüdejében.

Lehetne ez a feloldás helye,
de folyton közbeszól a belső zsivaj.
Botorkálás, barangolás, bolyongás, bebábozódás.

Minden beton, ami ösztön.

uralkodnak testemen a vágyak,
a fénycsóvák önkényesen helyezkednek
a törzsekre. Maguk döntik el, hogy melyik levél,
ág, lomb alá fognak bekúszni.

Ami körbevesz, annak a berendezkedése
századok óta ugyanaz. 

Légcsövemben csípőfogó szél lakik
és tart állandóan mozgásban.
Ki akarom mondani,
visszalöki a szavakat, préseli a levegőmet,
felkapja és magába nyeli,
ami előtte van.

Röntgenezett ösvények futnak rajtam keresztül,
tapintják a kivájt medreket, a talajban,
zöld csíkok és vésett jelek.

Éjjel vakfolttá változok, 

a textúrák, lenyomatok
eleven élnek bennem a folyamatok.
sorakoznak, képződnek,
mintázatokat alakítanak ki a pórusokban.

Aprólékos pontok keringnek körülöttem,
Fény -hagyatékok,
legalábbis erről tanúskodnak
a kereszteződések.

Egy egész erdőt kaptam, hogy végleg kiirtsam.