Guszti Ágnes
Elszakad
egymáshoz meszesedett háztetőpikkelyek alatt
mohásodnak a szép emlékek
formátvesztett árnyékok
új mértéket keresnek
fakóra ázott teafilter
az akarás
fáj mégis édes
a hiány és
belerozsdásodnak a húsba
a régen szúrt sebek
Lebegés
a napkorong vörösen olvad bele a tóba
nem törődik a vak és süket iszappal
pedig narancs fotonjai lefelé szivárognak a puha vízben
elemi részecskénként vonzza a mélység
észrevétlenül fakul ki a tó
vörös
narancs
barnának is csak alig nevezhető
és mire észbe kap: mélyfekete
Kaleidoszkóp 