Szabó Benedek
Befőzés a Galamb utcában
A barackbefőtt a párkányon megbillent, és egyensúlyától megfosztva egykedvű zuhanásba kezdett. A hulló befőttre egyetlen lakó sem figyelt fel, még Mária néni sem, pedig neki az egész délutánja a befőttek körül forgott. Ha vidéki rokonai érkeztek, és azok gyümölcsöket – szilvát, epret, néha egrest, idén először pedig kajszibarackot – hoztak, másnap már neki is látott a befőzésnek. A szűk, pesties konyhát ilyenkor üvegek, cukroszacskók, lábasok tették még szűkösebbé – egyúttal még pestiesebbé –, Mária néni pedig csak hámozott, és szeletelt, és magozott, és kavart, a megtöltött üvegek ott sorakoztak a konyhaablak párkányán, és forró illatok között várták, hogy kamrába kerüljenek.
A meleg illat egy lentebbi lakásig kúszott, ahol egyetemista albérlők laktak. A ház közel volt a kampuszhoz, így esténként az egyetemisták – a két szociológuslány, akiknek nevét nem őrizte meg a lakóközösség emlékezete – rendszerint későn jártak haza. A kedvező elhelyezkedés miatt az érzékeny lelkű lányoknak általában sok látogatójuk volt, akik akkor érkeztek, amikor a környék kocsmái zárórát hirdettek. Ilyenkor szintén érzékeny lelkű társadalomtudósok érkeztek, de gyakori vendégek voltak a bölcsészfiúk, akik telecigarettázták a szobakonyhát, és ami miatt Mária néninek az volt az érzése, hogy egy gőzmozdony kazánjában él.
Egy időben egy szőke fiú is feljárt a lakásba, de ilyenkor a szobából nem dőlt a dohányfüst, és nem szűrődött ki hangoskodás sem. A fiú legtöbbször hajnalig maradt, és amikor már világosodott, kérlelhetetlen lett, felrántotta cipőjét, lekerengett az udvarra, majd ki az ajtón, és napokig senki sem látta. Aztán egy hét múlva megint feltűnt. Ez így ment sokáig, aztán a fiú idővel elmaradozott, ahogyan a vidám bölcsészek is, és a szociológusok magukra maradtak.
Ennek a legjobban Zunda örült, aki alattuk lakott, és akinek felső szomszédaival régóta rideg volt a viszonya. Amikor a plafon felől erős ünneplés hangjait lehetett hallani, elhordta mindennek a társaságot, aminek tagjai annyi bosszúságot hoztak életébe. Ilyenkor különböző elvek szerint hasította a társadalmat egyszer tisztességes dolgozókra és egyetemistákra, máskor jóravaló polgárokra és bölcsészekre, vagy tiszteletreméltó idősekre és naplopó fiatalokra. Zunda maga is alig múlt harminc, de a magányos élet hamar ráncossá és savanyúvá tette. A helyzeten sokat rontott, amikor kopott szőrű macskája elszökött tőle, és úgy érezte, élete egyetlen öröme ugrott ki az ablakon azon az augusztusi délutánon – amiben igaza lehetett, az örömök általában augusztusi délutánokon kelnek útra.
Zunda macskája előkerítéséért minden áldozatra hajlandó volt, így nemcsak az egyetemistákat kérte meg, hogy segítsenek neki, hanem az alatta lakó Hegyeskúti urat is. Amikor bekopogott a bácsihoz, a szomszédok az erkélyekre tódultak. Hegyeskúti úr érinthetetlen ember volt, és úgy élt a ház emlékezetében, mint a legpedánsabb lakó, aki sosem zajong, nem szervez mulatságokat, nem szellőztet olajszagot az udvarra, ráadásul tisztán tartja maga előtt a gangot. Mindezzel azért válthatta ki szomszédjai elismerését, mert a bácsi vaksága és süketsége ellenére sem engedte meg magának, hogy rendetlenségben éljen. A rend, és annak nemléte ugyanúgy megvan, ha látja az ember, ha nem – mondogatta, mint tant, ami szerint minden életet rendben lehet tartani.
Hegyeskúti úr csak a barack illatára figyelt fel, a puffanás és a csörömpölés nem jutott el agyáig. Csak az édes illatot érezte, amiről eszébe jutottak a nagymamájánál töltött nyarak, és azok az augusztusi délutánok, amikor a meleg földön ülve barackot majszolt. A termés leve végigcsorgott kezén, de ez nem érdekelte, ahogy az sem, hogy a cukros nektárra rámentek a hangyák, és mindenféle bogarak. Augusztusi emlékek, mosolyodott el Hegyeskúti úr, majd addig tapogatózott maga körül, amíg lapát és seprű nem akadt a kezébe, és kiment az udvarra, valahogy megkereste, ami a befőttből maradt. Addig szöszmötölt vele, amíg fel nem takarította a befőttnyi nyarat.
Szabó Benedek 2000-ben született Budapesten, azóta ott él. Diplomáját a Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikáció- és médiatudomány szakán szerezte meg, mostani tanulmányait az ELTE Esztétika mesterképzésén folytatja. Idén verseivel bekerült az Erzsébetvárosi Önkormányzat által kiírt pályázat nyertesei közé.
Kaleidoszkóp 