Kárpáti László
Mi a nacionalizmus?
Kérem, a fenti rendkívül bonyolult kérdés megválaszolása egyáltalán nem is olyan nehéz, mint amilyennek tűnik. Egy egyszerű tornagyakorlat segítségével szemléltetem. Legyenek szívesek pontosan lépésről-lépésre követni az utasításokat, minden esetben betartva azokat.
Először is, képzeljük el, hogy magzatpozícióban fekszünk a padlón. Megvan? Nagyszerű. Tegyük hozzá, hogy folyamatosan kínoznak minket olyan gondolatok, mint például „Soha nem leszel elég jó.”, „Te csak egy kis senki vagy.”, „Nem érsz semmit, akárcsak az elődeid.” No, kérem, ez az alappozitúra. Ha ezzel megvagyunk, akkor innen indulunk tovább.
Most kérem, hogy emeljék fel a fejüket, majd a törzsüket is, egészen addig, amíg el nem jutnak egy ülő pozícióba. Ha eddig jól dolgoztak, akkor egy az előzőnél kissé kényelmetlenebb, ámde magasabb szintű helyzetbe kerültek. Gratulálok! Hogy mit mondanak? Kényelmetlen a combjukon ülni hosszú időn keresztül? Jaj, kérem. Mi az a pár évszázad vagy évezred, amit mások ebben a helyzetben töltöttek?
Na de, hogy még magasabbra emelkedhessünk, ereszkedjünk most szépen térdre. Igen, mind a kettőre. Természetesen már ha van két térdünk és nem vesztettük el egyiket vagy mindkettőt már az indulásánál. Az utóbbiak esetében más megküzdési mód kell, de velük most nem foglalkozunk. Tehát, térdünkön helyet foglalva, a továbbiakban ismét magasabbra hágtunk, mint korábban. Nézzünk most a hátunk mögé. Láthatjuk, hogy milyen messzire jutottunk el pusztán két lépésből. Tapsoljuk meg magunkat, hiszen máris többek vagyunk sokaknál. Hogyan kérem? Hogy megint fáj valami? Nehéz a térdelő pozíció? Jaj, ne viselkedjenek már úgy, mint valami sírós kisgyerek. Csak elbírnak egy-két évszázadnyi térdeplést.
Most még feljebb lépünk, amikor is az egyik lábunkkal kitörünk a térdelő pózból és arra támaszkodva áthelyezzük a tömegközéppontunkat. Ugye, hogy máris jobb? Hogy micsoda? Még mindig nagyon nehezen elviselhető és fárasztó? Telhetetlen közönség. Rendben van, lépjünk tovább.
Másik lábunkat is helyzetbe hozva, mint befutott politikus a rokonságát, helyezkedjünk guggoló pozícióba. Most lassan szívjuk be a levegőt, majd fújjuk ki. Csodás érzés, nem igaz? Az ember már szinte két lábbal a földön jár. Elemelkedtünk a hideg földtől és betontól, hogy… Hogy mi van? Már megint nehezünkre esik ebben a testhelyzetben maradni? Komolyan mondom, magukkal magyarokkal mindig csak a baj van. Sem a földön fekve, sem térdelve, de még guggolva sem jó maguknak. Na jó, utolsó testhelyzet, aztán befejezzük a gyakorlatot. Ha kibírják addig.
Guggoló testhelyzetünket hátrahagyva, egyenesedjünk fel teljesen. Jól hallották, felegyenesedni. Két lábon állva, arccal előre tekintve, egyenesen és büszkén gerinces ember módjára mindennel szembe nézve állunk mostani helyzetünkben. Felemelő érzés, nem igaz? Ugye milyen leírhatatlanul boldogok lehetünk most? Tartsuk a pozitúránkat, bármi is jöjjön szembe.
…Most megint mit csinálnak? Hát ezért végeztük el a gyakorlatot? Azért egyenesedtünk fel két lábra, hogy most megint a földön feküdjenek? Hogy micsoda? Kényelmesebb a padlón fekve, a hideg kövezeten elterülve, mint állva dacolni az élet viharával?
Hát kérem, ha önök így akarják. Én addig is megköszönöm megtisztelő figyelmüket és nyugodalmas jó éjszakát kívánok!
Kárpáti László eredeti végzettsége szerint angoltanár. Öt éven keresztül tanított, majd 2018-ban egy huszárvágással átkerült a gyermekvédelembe. A doktori képzése alatt megfertőzte az írás szeretete, így ekkortól kezdve igyekezett folyamatosan alkotni. A korábbi írásaihoz képest éles váltás volt, amikor nagyjából három éve elkezdett újból verseket, majd életében először, novellákat írni. első sikeresen megjelenő novellája, a Háborús veszteség is, amely a Szó-Kincs 2024-es antológiában láthatott napvilágot.
Hasonló művek:
Something went wrong. Please refresh the page and/or try again.
Kaleidoszkóp 