Kaleidoszkóp

Szabó Benedek
Narancsfényes délelőtt

Ez volt az első őszi délelőtt az évben. Most még minden olyan, akár nyáron. A János-hegy csendes, a város lent hangos és szikrázó, mint a hetvenes évek. Emily a városra hunyorgott, vajon miért épp a hetvenes évek, miért ez jutott most eszébe? A város a völgyben egykedvűen morajlott, mintha meg sem hallotta volna a kérdést.

Emily megunta a látványt, hátat fordított a kilátásnak, és elindult a sétaúton a Hárshegy felé. A hetvenes években minden narancsságább volt, legalábbis minden fénykép, amit a családi albumban talált ezekből az évekből. Sárgában ázott a siófoki strand, a vitorlák a vízen, a part csíkos napernyői, és a szülei, akik a napernyő alatt állnak. Apa még nem pocakos, anya még göndören hordja fekete haját. Bárányfelhők lebegtek a háttérben, a Szentgáli hegyek fölött.

Iyen felhők állnak most is, a János-hegy fölött. Narancssárgák, és mozdulatlanok. A hárshegyi túrakörön senki, mindenki a városba bújt az ősz elől, még a kutyasétáltatók is. Pedig minden ugyanolyan, mint tegnap. Langyos hajnal, meleg nappal, zöldellő fák, madarak, porzó ösvény. Csak a fény kezdett változásba. Először mindig a hegyen lesz ősz, aztán a városban, de ez sem pontos, gondolta Emily, mert a várban is ősz van, csak senkinek sem tűnt fel. Neki sem szúrt szemet, amikor buszra szállt. A többi városlakónak elég lesz akkor rájönnie, amikor már késő, és az ősz az egész várost agyonnyomta. Akkor már nem lesznek narancssárga felhők, csak szürke hajnalok, kopott színű nappalok, esők és téli hideg.

Szerencse, hogy ma feljött ide, és nem az eredetileg tervezett kávézójába ment, ahogy azt korábban elgondolta. Emily nem tudta volna megmondani, miért jött fel pontosan, éppen most, az első őszi délelőttön. Szerencse, hogy itt van. A kávéház, ahova ma tervezett menni, egyébként is egy nyári kávéház, de most az őszi presszókat kell felkeresni, ahogy a rég nem látott rokonokat szokás. Az őszi presszók tonette-székeiről még látni lehet a kora őszi nappalokat, és át lehet vészelni a késő őszi szürkéket. Forró teák és rumok mellett. Emily elmosolyodott, talán jobb lesz, ha most visszatér a városba, és iszik egy meggyteát. Talán az őszi fény is vele tart, a bérházak közé.