Guszti Ágnes
Csillagmesék
a háztetők csúcsán fennakadó
csillagfény
végtelen meséket suttog
a földnek
szavai lágyak
mint az esőcseppek
között feszülő tisztaság
és az élet örökkévalósága
visszhangzik bennük
Homok
az ébredés fénye átszűrődik a testemen
a ráncos alkonyatra gondolok
az egyre szűkülő tölcsér
szorgalmasan vezeti a homokot a mélybe
kávét forralok
a fény a párnán marad
pihen
Kaleidoszkóp 