Kaleidoszkóp

kialszanak a lámpák benned hold kél
felébred a varázserdő lágy folyók szakadnak fel
patakokban a hold teje valamik szopják denevérek
csattogtatják a puha levegőt
ne félj

szürke lebegésbe rándult a város
házak úsznak egy szeánszban amerre mész
tépett útburkolati jelek szavaid
értelmüket vesztik
ne félj

lelki szerveid az égre szegezed
fent és lent között kifeszítve
figyelmed egy árbóc vagy
egy szárítókötél teregetsz nagymosás van
ne félj

és vársz a buszra és jön a vonat
dagadnak a vitorlák emelkedik a repülő
helikopter rotorjai felbőgnek indítóállomáson a rakéta
kezdődik a visszaszámlálás
3-2-1

még hiányzik egy versszak
hirtelen elkapott levegővétel megcsukló
költői szerkezeted lépegető kutyafasza
de ne sajnáljad magadat
ne sajnáljad magadat
és ne félj
…