Kaleidoszkóp

Filotás Karina
A várakozás allegóriája

A kezed festékszagú. 
A belső vértől hangos. 
Kopog, forr, sikít, 
belül minden vagdos.  
Gyakran léket kap az  
emléked, kiúsztatlak.  
Várlak, hogy leöld  
az izzást, tested 
a múláshoz odafér. 
Elbírod még a melegét, 
csak most, megint. 
Meghajlik előtted  
a teremtett egész. 
Sárga parkok 
múltja zöld. Előled 
menekült megújulásba,  
melléd fekszik pihenni. 
Anyám sokat mesélt  
rólad. Nagy szerelmek 
ideje voltál. Itt  
vagy megint 
és én néha zajos 
hallgatások alatt 
benned szerettem 
volna megszületni.