Guszti Ágnes
Útkereső
keresi a kereteket
hogy szilánkosra törje őket
aztán szilánkokra szakadva
lebeg a világ darabkái közt
a talaj: csak ábránd
a gravitáció: illúzió
az ember: a föld és az ég közé feszített küzdelem
Tündér
szelíd vagy, mint a víz
kitartó alázatossággal mosod el a hegyeket
szándékaid átlátszók, mint az idő
a te gerincedet nem a keserűség keményíti meg
míg szavakkal karcolgatom a felszínt
te elmondod csenddel a mélységet
lábad nyomából napfény sugárzik
talán az a titkod
hogy nincs titkod
Kaleidoszkóp 