Kaleidoszkóp

Juhos Lili
Üres

Üres üvegen keresztül minden nagyobbnak látszik.
Így ismerted meg a barátaim is, de én a magam módján szeretlek.
Az volt az érzésem, hogy kerültök, de én kerülök mindenkit, el is meg körbe is, éppen
ahogy sikerül.
Éjszaka egy csillaggal beszélgetek, mindig megkérdezi, hogy vagyok.
Mindig elmondom neki, hogy jól, csak egy kicsit megint többet adtam abból, ami nem
volt, de amiből kellett volna semmit.
Mindig megsajnál és énekel nekem egy dalt, és én elmesélem neki, amit neked nem
tudtam.

Reggel kávéba öltözött reggelekről mesélek neked,
te elhiszed, hogy szép vagyok, én nem hiszek semmit kivételesen, becsukom a
szekrényajtót.
Csak akkor ömlik rám a tartalma, mikor évente egyszer kinyitod, de azt el tudom viselni.
Gondolataimból karkötőt fűzök neked, hogy aztán a fióknak adjam, de a mosolyom a tiéd lehet.
Késő van, de sosem volt korán, s te nem érted mi a szerelem.
Én pedig elhiszem, hogy a halott pillangóim eteted.
Talán katicabogarak voltak én pedig csak önmagam.