Rostás Mihály
//EGYMÁSBA CSENDESÜLT FELEDKEZÉS//

A.
képet éreztetett.
egy Kaposvár felé haladó hazugság
sosem felemás.
most kitárult lombok
rügyeznek az újév derekán.
sörtét hoznak.
szomorú vasárnap
egy tómenti
faluban.
fél év kilátások.
majd lépsz.
lépek.
gyertek kétezresek.
K.
nagyobb kabát.
már úgyis mindegy.
keserű.
komor folyosókon
jól áll kezemben
egy haldokló egér.
fény alatt jól áll neked,
hogy halálhír esetén
köttetsz egy új
előfizetést.
mindent megunsz.
mégsem léptünk.
K/2.
egymásba csendesült feledkezés.
mauzóleumi ábrázatok.
Lucifer megette a saját fejét,
miközben rémeket
mesélt egy távoli fesztiválon.
most úgy haraptál almába,
ahogy szó nélkül mondtam.
most úgy fékeztél belém,
mint kéregetők
tekintete.
talán nem kellett volna.
talán nem éltem volna.
talán nem.
menjetek kétezresek.
Rostás Mihály 2000. október 27-én született Siófokon, egy somogyi faluban töltötte a gyerekkorát. A középiskolát Kaposváron kezdte el, de onnan 16 évesen hanyagsága miatt kirúgták. Versírással komolyabban 2018 őszén kezdett el foglalkozni, autodidakta módon. Műveiben a munkahelyi élményeit veti papírra. Azóta befejezte a középiskolát. Budapesten él.
