Kaleidoszkóp

Filotás Karina
A füredi kikötőben

A füredi kikötőben állt egy vitorlás.
Ott várt téged minden este.
A hullámok csobbanva haltak el,
a betonhoz vágott testük visszahullott
az anyaméhükbe.
Percenként az órájára nézett.
Tovább pusztultak a vizek a hajó
fatestén. Elnyomták a szívrepedést.
Azt ígérted, eljössz.
Halat is fogott.
Új hálót készített, azzal halászta ki.
Keményített lepedőn terített,
úgy megszeretett.
Mondott szavaidon csüngött,
nem is aludt el.
Másnap az esküvői harangra kelt.
Látta a fehér ruhád.
Éjszaka a könnyeitől
mosta el a partot a Balaton.
Sorra kaptak szelet a vitorlások.
Azóta se volt akkora vihar.

Ismeretlenül ismer téged a főutca is már.
Kiül hozzánk a macskaköre.
Minden nap ugyanazt meséli.
Századjára is.
Minden nap ugyanazt hallgatjuk.
Századjára is.
Igazán elmehettél volna.