Kaleidoszkóp

Megint áttörtünk egy falat, testünk szétszórt darabjai némán szalutálnak a semmiben.
 
Nézz körül a romok között! – hátha találsz még valamit az egykori önmagadból. 

S ha nem, hát lásd a tóvíz csalfa tükrének lelked, melyben megmerítkezhet bárki, ha kedve tartja, de a holdfényben visszatetsző formákat meg nem törheti. 

Aztán alakulj, változz, érezz, ahogy kedved tartja! Elsőként mindig a saját kérdéseidre felelj, adózz tisztelettel az érdemesnek, szeretettel az ostobának. 

Mert elvesztél te is egykoron, s talán, hogy most itt vagy sem több a véletlen művénél. Légy hát mindig megértő! 

Ha bántanak, érzelmeid lehetnek állatiasak, de a kimondott szó legyen egyenes és tiszta, mert így őrizheted meg önmagad.  

Légy tiszta tengerárnyi szenvedések közepette éppúgy ahogy kedves és szelíd maradtál egy boldog pillanat erejéig. 

Végül mindig tanulj és soha ne félj hallgatni, mert később megbánod, hogy nem tehetted eleget. Talán ez az utolsó alkalom, hogy áttörtünk egy falat, de az is lehet, hogy egész eddig ezt az egy akadályt próbáltuk megmászni. Ha így van, sok munka vár még ránk, engem pedig hatalmába kerít az izgalommal vegyes várakozás.