Prizma

  • Prizma/Lanczkor Gábor

    Prizma/Lanczkor Gábor

    Lanczkor GáborCaravaggio Fessem újra a képet, ezek a hipokriták azt akarták,Hogy fessek egy másikatHelyette, mert az első változatObszcén. Ugyan mi volna ebben obszcén,A Szentlélek kegyelme így árad át belénk,Hogy közben hülyék vagyunk,Paralizált parasztok, amíg az angyalKözbül lebegve úgy szűri torkunkba azIgét, ahogyan a zúgó kövei bontják szét ágakra a gyorsfutásúHegyi csermelyt. Az orrtőke fényesen hasítottaA… Continue reading

  • Prizma/Endrey-Nagy Ágoston

    Prizma/Endrey-Nagy Ágoston

    Endrey-Nagy ÁgostonAlámerül Lefeküdt mellém a gyöngyhalásznő, számba vettemsómarta bimbóit. Megereszkedett, apró mellei lúdbőröztek, közéjük, a szegycsont barázdáira nyomtam az arcom. Rázokogtam száraz bőrére, arra gondoltam, hogy mindig meztelenül úszik le a tenger szívkamráiba.  Eldöntöttem: én is gyöngyhalásznő leszek, könnyű, bánatos és sovány, mint egy halott korallág. A többiekkel együtt merülök, egyszer aztán náluk jóval mélyebbre, ahol hagyom rám nehezedni a nyomást,… Continue reading

  • Prizma/Lackfi János

    Prizma/Lackfi János

    Lackfi JánosFELTARTÓZTATHATATLANUL Mit lehet tenni a szinte feszítőengyönyörű pillanattal? Letagadni?Hozni hathatós ellenméregnek borzalmakat?Lenyakazott keleti keresztényeket?Bomba szétszaggatta nyugati pogányokat?Meggyalázott szabadságot és méltóságot?Mi a megoldás, hogyan bírjuk ki azt,amit befogadni se lehet már?Szöszarany hajú kétéves lánykámbotorkál alvás után a nyári kertben,zsineggel összefűzött marionett-végtagokhányaveti táncával közlekedik,babapocakja mint gumilabda,időnként meginog, de a fejlődőegyensúlyérzék gyorsan alápakoljatébláb tagjait, megáll kis piros… Continue reading

  • Prizma/Wirth Imre

    Prizma/Wirth Imre

    Wirth Imre Ahogy a felkavart porszemekben, opálfényben,szoba csöndben, elhagyott íróasztal redőnyben,mikor felnyitod, a nyikorgás faszerkezetében,meghallod, megpillantod valaki érintésében,a közönyben, a sötét ágy friss párnahuzatában,a szúette polcon koszos poharakon, a szerelemben,hogy isten mennyi szeretetet hagyott a fákon,az őszi, sárga levelekben, amik egyre csak hullnak éshullnak, elfedve arcát a világtalan világnak, hogy csakerezetén át láthassuk őt, a… Continue reading

  • Prizma/André Ferenc

    Prizma/André Ferenc

    André FerencSzázhúsz csikorgó télen át. Hangjátékok József Attilára Az altató-változatÁlomidéző Lezárja szemét a város,álmát csillagokra írja.Gyermekként dől párnájához.Aludj el szépen, Attila. Kinyújtja csikorgó testéta gyártelep. A falfirkabetűin lefolyt a festék.Aludj el szépen, Attila. Ásít éjbe takarózvaa játszótér. Csüng a hinta.Görbén hunyorog a pózna.Aludj el szépen, Attila. Álmában méh a lódarázs,virág szirmán ő az illat.erdők mélyén… Continue reading

  • Prizma/Rásó Attila

    Prizma/Rásó Attila

    Rásó AttilaA nő Cseppkőbarlang.Szénsavmentes PET-palackfölddel, búzavirággal.Kivételes klisé.Hideg takaró, mi melegít.Mosoly, olyan.Fáradt, elevenlétolaj.Szemmel kérdező-válaszoló szorongás.Mag nélküli szőlő.Szőlő nélküli mag.Miegymás. Andante tollpihék hintik bea hegedűszó megnyugtatóhosszan kitartott hangokbólálló etűdjeitszépen lassan libbenek rájuka terjedelem időtartamánakrejtett időtlenségérelepkeszínű madarakká állössze dallam és tolldarabbázongorabillentyűkön araszolnakel a kellemetlen emlékeklágyat koppannak alattuk azandalító fakalapácsoka búcsú útvonala:d f d f d f d f… Continue reading

  • Prizma/Dezső Kata

    Prizma/Dezső Kata

    Dezső KataA mezőgazdasági költészet alanyi jogosultsága A paradicsom fás szárú, erős gyökeret akkor ereszt,ha a pásztorkákat, felesleges leveleket letörjük a növényről,mielőtt betolakodnak a tápanyagáramlásba. Ősszel, a termény betakarítása után egy ásónyommélységben kifordítjuk a földet, legegyszerűbb soronként haladni,a kimunkált, hideg gombócokat a kultivált terület középpontja felé,egyenes háttal, törzsmozdulattal kell dobálni. A feldarabolt földtömböket kapával szétaprózzuk,a füjjet,… Continue reading

  • Prizma/Szendrői Csaba

    Prizma/Szendrői Csaba

    Szendrői CsabaVÁR Addig írnék egy verset a várakozásról…, aztán megérkezel. Na mindegy, majd írok egyet, ha elmentél, arról, hogy nem jössz vissza többé. Ilyenek ezek a költők. Gondolom. Honnan tudjam… Múzsa akartál lenni, szóval… bár semmi kedvem hozzá, írok verseket. SZERETLEK TE BÜDÖS KIS KURVA! – Ezt lehet vajon szeretettel kimondani? Esküdni mernék, hogy az… Continue reading

  • Prizma/Taródi Luca

    Prizma/Taródi Luca

    Taródi LucaSzobák Otthonunk lehetne ez a szűk ablakú szoba,ahol mindenki más életét éli,anélkül, hogy meghajolna,vagy megkérdezné,„miért alszol zárt ajtókkal?”,„ez a tányér honnan és kitől van?” Esténként kinyílnak a házak, fényükből a mozgás;mindenki más ágyában veti meg az otthontalanságot,kanapékon alszik, más szeretőjével,utána bort nyit, sört, uniqumot vagy szilvát.Behunyt szemmel mondunk tósztotminden értelmetlenségre,és egymás poharából iszunk a… Continue reading

  • Prizma/Tandori Dezső

    Prizma/Tandori Dezső

    Tandori DezsőMintegy kaleidoszkóp: tandoridoszkóp „Gyerünk akkor, angyalom: mint a műtőasztalon.” – Eliot és N. N. Á. nyomán Az egzisztencialitás = a tematizálatlan. Az elérintés ábrázolhatatlan. Jelzése: Az elérintésnek nincs elérintő pontja. Az érintésnek van érintési pontja. Képzetesen mégis: egy érintéshely búcsúzóul akkor azonos egy elérintéshellyel – jaj, emberi kényszerképzetek! –, ha mindkettő – mint ugyanaz – végtelen számú képzetes… Continue reading