Polgár Antónia
Monologikus párbeszéd
A tükörbe meredek egyenesen.
Három napja nem aludtam.
Kattogok és kattogok.
Katt. Katt.
Nem tudom befejezni.
– Bolond vagy. – szólal meg a tükör.
Nem is én állok szemben magammal. Egy bolond van ott.
Egy bolond. Nincs arca. Egy
pofátlan bolond. Pofátlan volnék?
Csak egy bolond gondolná ezt.
