*Figyelő
Tátrai Mária Julianna
Emberiség
Az élet. Melyet mind úgy ismerünk:
Akár egy sötétség, az éjjel.
De nem! Nem elég fényes!
Varázsold te magad, a saját világod szépre.
Az emberiség, mely mindenkit kitagad:
Ki nem jár egy úton, a bűnös alakokkal, tetőtől talpig bűnben, alattomos arckifejezéssel, egyenest a sötétségbe.
Óh nem! Én nem ide születtem!
Tekerjük vissza az időt, s
kezdjünk mindent elölről!
Az emberek, oly befolyásolhatóak.
Éhes a lelkük, éhes a szívük.
Hát jóllaknak a hazugsággal, amit az emberek alkotnak. Akár egy kígyó: Mely téged csábít édes bűnbe! Hazudnak! Hazudnak, megetetve éhes szíved, kihasználva éhséged.
Te buta ember! Ne hagyd hogy éhes szíved,
Hazugsággal tömjék tele!
Hát éhezz! Éhezz, ezzel megőrizve,
Szíved harmat tisztaságát, melyet csak egy ember fog őrizni szívében!
Nem! Nem kellenek a hazugságok!
Csak én vagyok tiszta!
Csak én nem eszem,
a mérget csepegtető,
Hazugsággal teli csábítás csapásait.
Ez a generáció, mely azokat tiszteli:
Kik mocskosak, sötétek akár egy esős éjszaka! Megtépázott fák ágai, akár az emberek
lelkének fátylai.
Tán a tiszta lelkem nem is jó?
Álljak be én is szófogadóan! Álljak be én is,
Az eltévedt elméjű emberek sorába?
Lehetséges! Óh lehetséges, hogy szerelem nem is létezik?
Csak éhes lelkű emberek,
Kiszolgáltatottság erejével, elhitetik?
Nem! Nem állok be a sorba!
Fehér vagyok!
Hófehér!
Akár a friss hó, mely leesik, az érdes, nyirkos égből! De szép ő!
Nem találják hitüket!
Keresve sem találják! Elveszve,
Hit nélkül bolyonganak rideg, hideg szívvel.
Az élet akár egy percnyi álom!
Becsüld! Szeresd! Akár egy régi álmot!
Hiszen mi porból lettünk, s porrá leszünk.
De szabadok!
Szabadok leszünk!
*Folyóiratunk ezen rovatában olvasóink kapnak lehetőséget, hogy írásaikat megoszthassák a világgal. Ha szeretnéd, hogy a te írásod legyen a következő küldd el munkádat e-mailben, ami majd elbírálásra kerül a lektorok által.
Kaleidoszkóp 