Figyelő*
Dabi Sára
In medias res – mama
“hideg folyosók szorítanak.
engedem, amíg kitalálom mire emlékezhetek”
még mindig nem tudom mi vagyok neked.
ismeretlen hang a telefonban,
idegen ember képe a falon,
vagy az, aki elől meztelenül menekülsz
és futsz a nagyvilágba.
“sosem választanám a nagyvilágot helyettetek.”
valahol a sváb faluk, a rétek
és a copfos gyerekek futkosása molekulárisan hiányzik neked.
ilyen a sok imától rongyos térdkalács.
pisztácia a gyógyszeres dobozban.
a gyermekkor kellemes illata a szomszéd kertjéből.
(ott mindig zöldebb a fű)
üres piszmogás utáni nagy levegővételtől kondul most a szoba.
utoljára egy héttel a halálod előtt ismertél fel,
mintha már évek óta nem láttál volna.
liftzene voltam, ami fehérzaj lett a füledben,
amíg fel nem értél a tizedik utáni szintre.
mentél, mert hívott a Mester és nem illik megváratni.
*Folyóiratunk ezen rovatában olvasóink kapnak lehetőséget, hogy írásaikat megoszthassák a világgal. Ha szeretnéd, hogy a te írásod legyen a következő küldd el munkádat e-mailben, ami majd elbírálásra kerül a lektorok által.
/előző oldal/ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 /következő oldal/
Kaleidoszkóp 