Katona Kati
Ráébredés
Hosszú idő után
még csak most
realizálom,
hogy a szerelem
milyen
egyszerű is
valójában.
Egyszerű és
természetes,
mégpedig olyan
természetes és
egyszerű, mint
amilyen egyszerű
a légzés, a létezés,
ahogy a nappalokból
éjszakák s az
éjszakákból nappalok
lesznek.
Hiszen
mikor két ember
érzi:
szeretik
és szerethet:
nincs annál
szebb dolog
az egész világon.
Katona Kati
Madarak
Céltalanul suhanó
erőtlen végtelenség
vagy a lefeslett
korom-szürke égen
meghalni is
csak azért halsz
hogy legalább az
emléked éljen
tovább
tudod, hogy nem
számítasz
de mindig megnézlek
én legalább mindig
hosszasan megnézlek
ha együtt repültök
odafent
szépek vagytok
egyenesen
gyönyörűek
szürkék
és jelentéktelenek
mit mondhatnék
több száz
több ezer
fájón
lebegő
erőtlen
végtelenség
Katona Kati
Vég
Szobám
parkettájában
tátongó űr
lapul
a mennyezet
és a falak
romokban-
már a gyertya
sem lobban
csak a Hold
süt be
nesztelen
az ablakon
át
sugarai épp-
hogy az üveget
súrolják
jó ez a
magány
jó végre
magam mellett
tudni a halált
mintha a
plafonon
egy glóriás
Őrangyal
táncolna-
a sötételő
végső
nyöszörgése
ringat
álomba.
Katona Kati
Impressziód
Nézlek.
Viruló
ajkad felett
bal oldali heg
meséli el
viharverte
történeted.
Világoskék
szemeidben
-szembogarad
körül-
az arany
úgy csillan
meg a fényben,
mint
a vízbe ejtett
kő
vetett hullámai.
Légzésed
folyamatosan
lassul,
de hallom:
szíved
hibátlanul
ver.
Most
minden
pont úgy
történik,
ahogy
annak
történnie
kell.
/előző oldal/ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 /következő oldal/
Kaleidoszkóp 